nagyibugyi

Így Valentin-nap tájékán megszaorodnak a kétségbeesetten üldögélő emberek a kocsmákban, akik nem mernek álmaik férfija/nője felé közeledni, ezért magányosak, és köztük vannak azok is, akik nem tudják, hogyan szerezzék vissza eltévelyedett szerelmüket.
A Nagyibugyis Csaj, párkapcsolati szakértő, szexológus, nagybetűs Sssszakértő, akinek a kegyeit több, extrém vonzó férfi is keresi (olyanok, mint az amerikai Sam Orodni, vagy a titokzatos Szürke Barát, esetleg Dr. Furmint magánnőgyógyász, de akad francia hódoló is, egy bizonyos Monsieur Chardonnay) most megmondja a tutit mindenkinek.

Tippek férfiaknak:
1. Ne legyél egy nyomorult gyökér. (Kezdőknek: ne legyél egy rasszista, homofób, előítéletes náci.)
2. Fürgyé meg és mossál fogat.
3. Vegyél fel normális ruhát - nem, a zokni+szandál kombó nem az; a rendes fehérnemű pedig valahol a koszlott jégeralsó és a csillogó párducmintás férfitanga között helyezkedik el...
4. A kocsmában történő meccsnézés NEM randi.
5. Csóró vagy? Sose baj! Sétálni ingyen is lehet, rózsát meg majd lopsz valahonnan. (Rózsa helyett lehet verseket is mondani, de nem ilyen csöpögős vackokat, hanem rendes verseket. Radnóti, Shakespeare, ilyesmi? Kidobja a gugli, ha rákeresel.)
6. A kedvesség mindig meghozza a gyümölcsét, általában aznap este, szex formájában.
+1 bónusz tipp: Ha büdös a lábad, fújd be dezodorral!

Tippek nőknek:
1. Ha a pasi egy nyomorult gyökér módjára viselkedik a randin, inkább menj inni a szingli barátnőddel.
2. Akkor is menj inni, ha el sem hívott sehová, különböző kamu kifogásokkal (meccset néz úgyis). Azért nem hívott, mert egy nyomorult gyökér - tehát az 1. pont érvényes.
3. Főzni, sütni nem kell neki, de azért legyen a hűtőben sör.
4. Otthon ülni nem randi, ha nem emeli fel a seggét a kanapéról, a benzin+gyufa koktélt ajánlom. (Ezt végbélen keresztül tanácsos alkalmazni.)
5. Ha magányos vagy, a legjobb tanács: az exek nem véletlenül exek. Legalább egyszer biztosan nyomorult gyökerek voltak. Ám azért vannak a barátok... (Legrosszabb esetben a gumiférfi is megteszi, az legalább nem beszél hülyeségeket és nem zabálja fel a hűtőt.)
6. A miniszoknya+bor kombó mindig meghozza a gyümölcsét, általában aznap este, szex formájában.
+1 bónusz tipp: Ha büdös a lába, küldd haza, mielőtt elalszik az ágyadban.

Remélem, ennek a cikknek a hatására mindenki sikerrel környékezi meg szerelmét, hódítja meg/el/vissza szíve vágyát, és gyertyafényben áztatják majd a feneküket egy kád rózsaszín nyálban. Így talán kevesebb magányos ember fog a kocsmában szomorkodni, és akkor majd én is odaférek.

Ez most egy ilyen nagyon kis rövid bejegyzés lesz.
Gondolom, sokan kíváncsiak arra, miről is beszélget egymással két lány, mondjuk ezen blog írója és a barátnője a kiskocsmában. Igen, kedves hímnemű olvasók (vajon van ilyen?), most a ti kíváncsiságotokat is kielégítem. Hát, ti akartátok... Ám vigyázat! Instant kiábrándulás, kisebbségi komplexus veszélye áll fent!

- Na és **** szerinted még szűz?
- Biztosan, hát nem hagyja magát megdöngetni!
- Oszt próbáltad?
- Próbáltam én, de nem volt gumi, hát milyen pasi ez? Meg amúgy is, olyan idegesítő, hogy tök hülye kisgatyákba' jár...
- Óóó tudom, ***** is múltkor képes volt kismacis gatyát felvenni, még jó, hogy este sötét volt, de reggel csak ámultam...
- *nevetés* Exemnek tök jó gatyái voltak... ilyen narancssárga, meg ilyenek...
- Jaj, én rühellem azt a színt!
- Miért? Tök jó szín!
- Igen, de mindig a F*deszt juttatja eszembe...

Íme, a 2013-as év legtutibb tippje! A dolog, amit soha senki nem gondolt volna! Az összes női magazin elhúzhat a francba, mert én, egyedül én tudom az igazságot... Ha lenne egy kis eszem, pénzért adnám!

Na jó, csak vicceltem. Vagyis igazából rájöttem, hogy van egy atombiztos és valóban érdekes módszer, hogy hogyan vegyünk rá magányos hímeket arra, hogy párosodni kívánjanak velünk. Semmi kapcsolat, és másnap annyit se fog írni, hogy "jó vót veled béjbe", de a végső kétségbeesés pillanataira kiváló.

Szóval, először is, nem árt, ha az ember néz is ki valahogy, én általában a mellkidobós felső - miniszoknya - acélbetétes bakancs kombóra esküszöm, mert az szexi és erőt sugároz, tudja csak a pasi, hol a helye. Aztán mindezt meg lehet spékelni valami durva sminkkel, amihez pontosan egy tonna fekete szemfesték és három mázsa vérvörös rúzs szükséges. Ezek után igyunk, mint a kefekötő és füstöljünk, mint a gyárkémény... jaj, hoppá, szóval ez annak a receptje, hogy hogyan változzunk ezen blog írójává. Nem jó.

Bocsánat, elnézést, csapó 2: Vegyünk fel valami szexit, fogyasszunk tetszőleges mennyiségű alkoholt, és környékezzünk meg egy párzásra megfelelőnek ítélt hímet. Legyenek mondjuk cuki, tapasztalatlan kis 20 évesek, vagy bevállalós szabadbölcsész fiúk, magányos, szexéhes hipszterek vagy igazán, akármi, amihez épp kedvünk szottyan. Elegyedjünk velük beszédbe és viselkedjünk úgy, hogy egy percig se legyen kétséges, hogy mi vagyunk itt az alfanőstény, ő pedig csak valami kis kóbor farkas, aki épp az utunkba akadt. Másképp fogalmazva: ő a tyúk, mi meg az úthenger. Ezt bizony szeretik ezek a kis mai nyikhajok!

Ezek után, ha már tudjuk a nevét és hogy hány nővel volt (ez általában nem csillagászati összeg, ha igen, akkor kamuzik), kezdjük el finoman inzultálni. Célozgassunk rá, hogy töketlen, puhapöcs, fatökű, férfiatlan, díszfaszú stb., esetleg mondjuk azt, hogy melegnek hittük. (De semmiképp se durván! Akkor megsértődnek. Csak óvatosan, nem akarunk bunkónak tűnni.) Ez kiváltja belőlük a bizonyítási vágyat, meg hogy ők kemény férfiak, és ezt mindenképp demonstrálni akarják majd rajtunk. Teszik ezt nem másként, mint egész éjszakás orbitális szexeléssel.

Igen, ez így van! Nem kell őket körbehízelegni, riszálni nekik, szívességeket tenni vagy miegymás. Az ember annak tesz szívességet, aki a barátja. (Vagy aki már megvolt...) A pasik a kemény nőket szeretik!

(Oké, remélem, senki nem fog ezen megsértődni. Gyengébbek - megsértődött hímneműek - kedvéért közlöm, hogy ez a cikk nem más, mint a férfiaknak szóló "Csajozási tippek" irományok paródiája. A módszer viszont tényleg hatásos! Ki lehet próbálni. ;) )

Na, ennek az évnek is itt a vége. Még szerencse, bizonyos szempontból igen gyászos összesítésekre kerülhet a sor, például az egy évre jutó idióták száma rekordokat dönget (lásd előző bejegyzés), a botrányos hímsoviniszta megjegyzések a politikában kategóriának sosem volt még ennyi jelöltje, ami pedig az egészséges életmódot illeti, soha életemben nem költöttem még ennyit cigire és piára - ehhez büszkén gratulálok önmagamnak. A leghosszabb szexmentes időszak szintén az utóbbi hónapokat dicséri... Lassan már azt sem tudom, ki kötöz ki kit :)

Szóval, itt vagyon én, mint valami női Mr Bean és Bridget Jones bizarr keveréke, aki a szüleivel él, a plüssmacskájával alszik és a barátnőitől kölcsönkapott cuccok valóságos áradatát rejtegeti a szekrényében. Ez szomorú ugyan, de nem megváltoztathatatlan. Másrészt, mint feminista ikon, blogger meg mifene, illendő volna példát mutatnom határozottság terén, így hát úgy döntöttem, közzé teszem az újévi fogadalmaimat:

1. Többet randizok alárendelt beállítottságú androgün férfimodellekkel. Lassan kijárna nekem is némi párkapcsolati boldogság. Az se árt, ha a srácnak hobbija a gasztronómia.

2. Továbbra sem foglalkozom a súlyommal, a fogyókúrát messziről elkerülöm. Ha a karácsonykor felszedett pár kiló megmarad, hízok még egy kicsit és elmegyek plus-size modellnek... (Bár lehet, hogy a vizsgaidőszak végére ismét egy csoffadt, koffeintúladagolástól remegő kis izé marad csak a testemből.)

3. Megtanulok rendesen gitározni, és rendbeteszem a kissé elhanyagolt hegedűtudásomat is. A zenészekre buknak a csajok, miért ne buknának a pasik is a zenész lányokra? Még az is lehet, hogy írok számokat meg ilyesmi.

4. Bár általában nem érdekelnek a sportok, ismét nekilátok edzeni - a harcművészet és az önvédelem fontos, na meg persze szexi. Meg kell majd védenem valahogy a keshedt testű androgün modell pasimat.

5. A dohányzásról.... nem, nem szokok le, majd csak akkor, ha úgy érzem... Az ivásról... nem, szintén nem. A drogozás... arra továbbra sem szokok rá :) Viszont veszek végre egy normális karika piercinget az orromba. És minden órámra bemegyek, mert az fontos.

Na, asszem ennyi elég is lesz. Jövőre még ettől is szexisebb és királyabb leszek...

Minden kedves olvasómnak azt kívánom, hogy egyen-igyon sokat, ébredjen valaki nagyon szexi mellett (tükör nem ér), és továbbra is olvasson sok nagyibugyit :)

Előre leszögezem, akármilyen hihetetlen is, az itt leírtak mind megtörténtek a valóságban. Na persze a többsége nem velem, mert engem lassan már a kutyák se szagolnak meg, pedig szép vagyok és kedves is. Na mindegy, szóval van egy nagyon kedves barátnőm, aki valahogy mindig bevonzza a legrészegebb, legalpáribb tahókat (gondolom, mert neki van melle), az ő történeteiből is nagy számban válogattam. Nevessenek, avagy sajnálkozzanak, kedves olvasóim, ahogy tetszik!

Tehát az összes történet úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy normális, hétköznapi lány, aki elment bulizni. Mondjuk megivott egy két deci bort, mert az egészséges, aztán pedig táncra perdült a barátnőivel. Ekkor megjelent a dizájnerdrogok és mérhetetlen mennyiségű alkohol hatására magát királyfinak haluzó otromba madárijesztő, és valami igazán frappáns szöveggel próbálta megdobogtatni szerencsétlen lány szívét. Például:
- Na, most meglátjuk, hogy mennyire kemény a segged! - ezzel rácsapott a lány hátsó felére, majd közölte vele: - Hát, nem.
- Gyere máááá ideeeee! - és közben bőszen rángatta a lányt a kezénél fogva, majd mikor ellenkezett, a csodás úriember így szólt: - Jóóóóvaaannnn akkor mennyé vissza bazmeeeeg!
- Hűűű bazmeg, ennek a csajnak mekkora melle van! Gyere máá Pityu, nézzed má, milyen nagy melle van, hát ez már valami iszonyú! - majd távozáskor, saját tökösségét bizonyítandó, belenyomta az arcát a lány dekoltázsába, amiért jutalmul egy istenes parasztlengőt zsebelhetett be.
- Józsi vagyok... egyedülálló. - hangzott a következő jelentkező filmbe illő dumája, ez kivételesen hozzám, csak az volt a probléma, hogy szegény srác ránézésre érthető okokból volt szingli. Korban kábé a "ha az első randim jobban sikerül, az anyád lehetnék" - kategória, egyébiránt pedig a tipikus helyi menő csávó irányvonalat képviselte. Válaszként egy "bocsi, sajnos én nem" - féle kegyes hazugságot kapott, én meg itthon azt, hogy minek válogat, akinek nincs miből.

Persze vannak az extrémebbek is, akik nem átallanak pisilés közben, a női wc-ben rátörni az emberre, vagy esetleg ők maguk ismerkednek pisilés közben. Erre is volt már precedens a közelmúltban, szám szerint három egy hónapon belül, ami azért elég beteg.
Beront a pasi a női vécébe, rádnyit pisilés közben, elkezd bámulni, aztán amikor ráordítasz, hogy "Hát takarodjál már, nem látod, hogy ez a női vécé, te perverz állat!!!" - akkor vagy kinyögi bambán hogy: "Téééényleg?" vagy kiröhög és addig bámul, amíg az arcába nem dobod a klotyópapírt vagy a budikefét.
A másik eset épp a minap történt két barátnőmmel. Kint cigiztek egy belvárosi szórakozóhely előtt, kabátban és teljesen kulturáltan, mikor megjelent két, erősen illuminált állapotban lévő illető. Az egyikük neki is állt kiengedni a fáradt olajat rögvest, a másik pedig megkérdezte a lányoktól:
- Hé csajok, há' nem akarjátok megfogni a farkát? Na? És az enyémet? -
Szerencsére a lányok jó kiképzést kaptak, így a következőt felelték neki kedvesen mosolyogva:
- Ha ennyire meg akarod fogni neki, akkor fogd meg, de tőlünk aztán takarodjál, és ha lehet, dögölj is meg, de azonnal! Na cső! - Ennek köszönhetően egy időre visszavonult, de a táncparketten megintcsak nekem kellett odébb lökdösni, mert már nyúlt volna felénk a retkes mancsával. Nem tudom, az ilyen mit remél, de én csak annyit, hogy egy szép napon letojja majd a fejét egy hasmenéses gólyamadár.
(Hozzátenném, hogy van olyan hímnemű barátom, aki nem zavar, ha bejön hozzám a klotyóba, sőt, felőlem pisilhetünk is együtt, tehát nem vagyok prűd egyáltalán.)

A másik kedvencem, ami ennyire nem aberrált dolog, de azért eléggé gyomorforgató tud lenni, amikor egy fickó nem is a saját nemi szervét ajánlgatja, hanem a haverjáét. Példa:
- Helló kiscsaj, itt a haverom, jó nagy a f***a, nem akarod kipróbálni? Na? Fogjad csak meg, hadd lássam, mit szólsz hozzá! Mi az, hogy nem akarod, hát hülye vagy? Mondom hogy nagy! - Ezek az önkéntes kerítők jó esetben a havert is zavarba hozzák, rossz esetben meg ketten egyesített erővel tukmálják egymás, valószínűleg megdöbbentően csoffadt és a sok alkoholtól már teljességgel defektes himbilimbijét. Egyetlen megoldás, ha az ember azonnal menekülőre fogja a dolgot, és hagyja, hogy egy másik szerencsétlent pécézzenek ki maguknak.

Nos, ez az utóbbi néhány hónap termése, és biztosan állíthatom, hogy ez mind a színtiszta igazság. Biztosan bennünk van a hiba, mert kihívóan öltözködünk (na persze, bakancsban járok bulizni is, és nem igazán szokásunk mínusz fokokban mellkidobós felsőket meg nájlonharisnyát hordani). Vagy netán az a probléma, hogy nagyon kihívóan viselkedünk, amikor épp elmeséljük egymásnak, hogy kinek hogy megy az egyetem? Ki tudja... Szerintem valahol el van rejtve bennünk egy mágnes, ami vonzza a gyökereket, akik ennyit bírnak kinyögni: "Nem dugunk? Nem lesz rossz!", ám taszítja a normális vagy legalábbis elsőre annak tűnő hímneműeket. Na, ezért fog kihalni az emberiség, vagy legalábbis visszafejlődni értelmileg az australopithecus szintjére.

Ezek után mi hazamegyünk, lemossuk a sminkünket, megmossuk a fogunkat, és szomorúan ülünk az ágy szélén pizsamában, miközben kitárgyaljuk, hogy már megint nem volt egy rendes srác se, aki annak tűnt, arra meg hiába mosolyogtunk, hiába mentünk oda táncolni, hiába vettük fel a fészbukkon is, stb, stb.
Ezek a kis nyomorultak meg hazamennek, aztán másnap reklamálnak a haverjaiknak meg az interneten, hogy nekik miért nem sikerül becsajozni, pedig ők úgy, de úgy próbálkoznak, még meg is fürödtek előtte és nem is hányták le a cipőnket. Ez is azért van, mert a lányok a szemét, gazdag, amerikai szörfös pasikra buknak, meg edvárdra a tvájlájtból...

Nem is értem, miért nincsenek a glamúrban meg a dzsojban ilyesmik. Ja, hogy akkor véletlenül valami értelmes és használható is kerülne bele? (Legalábbis mindenképp értelmesebb, mint annak a technikának a részletes és beható leírása, hogy hogyan elégítsük ki a partnerünket egy gyöngysor segítségével... ártatlan tini koromban olvastam egy ilyet, és annyira terrorizált, hogy azóta sem hordok gyöngysort.)

Szóval, vannak bizonyos szabályok, meg irányelvek, amiket érdemes betartani, különben az ember lánya váratlanul azt veheti észre, hogy a pénze eltűnt, nincs mit enni, viszont indokolatlan szexuális kapcsolatba bonyolódott egy rakás szívtelen nyomorulttal. Szerencsére én már zsenge koromban megtanultam megvédeni saját és barátnőim becsületét, így hasonló incidensek nélkül sikerült megérnem ezt a rendkívül magas kort, de talán a tapasztalataim majd segítenek másoknak is elkerülni az ilyesmit.

1. Senki nem fog megvédeni téged. Tanulj önvédelmet, legyen nálad paprikaspray, kisbicska, szöges bakancs, bézbólütő, böllérkés, szamurájkard, guillotine, zombihadsereget megidéző vudu amulett, stb. Bármi, amivel tudsz bánni és biztonságban érzed tőle magad. Ugyanis, ha valaki szemet vet rád és egy gyenge pillanatában megerőszakol, az bizony csakis a te hibád lesz - minek mész ki férfi kíséret nélkül az utcára, miért látszik ki bármely testrészed a ruhádból, miért nem viselsz erényövet, stb. Ez egy ilyen társadalom.

2. Senki nem fog megetetni sem, így hát el kell sajátítanod bizonyos képességeket a konyhában. Ezzel kapcsolatos irányelvek: konzervből mindent meg lehet főzni, kenyérrel mindent meg lehet enni, és ha nincs kaja, egy sör is megteszi. Egy háztartásban mindig kell legyen kenyér, olaj, hagyma és paradicsomkonzerv, a többi már csak fantázia kérdése.
Másik irányelv: ami nem mozog, azt meg lehet enni. Ha más nem, megmelegíted...

3. Mivel úgysem megy hozzád senki, nyugodtan spórolhatsz a takarításon meg a rendrakáson. Az egyetlen fontos dolog, hogy a kupit egyetlen mozdulattal be tudd söpörni az ágy alá, abban az esetben, ha mégis megjelenne valaki (a remény hal meg utoljára elvén). Ja, és legyen otthon mindig wc-papír (mert egyszerűen mindenre jó, még a sültkrumpli alá is).

4. Ha már túljutottál azon a korszakon, amikor még reméled, hogy a nagy Ő valamelyik kisboltban, buszon vagy trolin fog felbukkanni, nyugodtan mászkálhatsz az anyukád 30 éves kötött pulcsijában is, és a sminkeléssel sem kell túl sokat szenvedni, egy napszemüveg is megteszi. Ezt egyébként is érdemes beszerezni, hiszen gyakran leszel bánatodban másnapos, mert amíg a barátnőid a pasijukkal nyáladzanak, figyelemelterelésként észrevétlenül egy láncdohányos alkoholista leszel.
Egyébként is, a trógerség jó, mert elriasztja a szatírokat meg az egyéb nemkívánatos gyökereket.

5. Ha egy buliban kétségbeejtő mennyiségű részeg kezd el nyomulni rád, a "leszbikus vagyok" taktika semmilyen körülmények között nem hatásos. (Kivéve, ha látványosan homofóbok, de akkor inkább verd őket pofán egy laza mozdulattal, majd fuss!) Próbáld meg őket kedvesen elküldeni a halál zimankós ****ra, ha nem működik, bújj el a pult mögé vagy a klotyóba... amilyen részegek voltak, fél óra múlva már úgyis öntudatlanok lesznek. Ha vannak hímnemű barátaid a helyszínen, megkérheted őket, hogy játsszák el a féltékeny pasidat. Ez persze nem működik akkor, ha csupa keshedt testű, látványosan nyápic haverod van.

6. Ha egy hímnemű akár kellemes beszélgetés után meginvitál, hogy nézd meg a lakását, biztos, hogy csak szexelni akar! Nem tudom, ez miért nem egyértelmű minden lány számára, hát mit gondoltál, majd szépen körbevezet, és elmeséli, hogy "ezt a drapériát édesanyám választotta az ikeából, a függönyt meg nagymamám szegte be a Neumann márkájú varrógépével...de a színek harmóniája az én rendkívüli ízlésemet dicséri!" Na nem, ilyen nincs. A legtöbben még egy teát sem főznek, viszont már a liftben elkezdenek tapizni a retkes mancsukkal, az előszobában letépik rólad a kedvenc melltartódat és ha ellenkezel, ordítozni fognak rád.

7. Ha muszáj együtt aludnod egy házibuliban pasikkal, olyanokkal aludj, akik:
a. hason szoktak aludni, és ebben a pózban maradnak reggelig;
b. vagytok olyan jóban, hogy nem zavar a reggeli merevedésük, még akkor sem, ha ennek segítségével ébresztenek fel;
c. akikkel benne vagy egy kis reggeli másnapos szexben.
Ez van, ilyen a természet, ők sincsenek fából, de akkor már a legkevesebb kellemetlenséget illik egymásnak okozni.

8. Nem számít, mit írnak a magazinok, a táskádban a következő dolgoknak mindenképpen benne kell lenniük (az egyértelmű telefon, kulcs, iratok szentháromságán kívül): szendvics vagy valami ehető, víz, fájdalomcsillapító, tiszta bugyi, óvszer, tetszőleges önvédelmi eszköz, tampon, öngyújtó, intim törlőkendő. Jöhet még mindehhez a sminkcucc, cigi, alkohol, pizsama, fogkefe, kisolló... kinek mire van szüksége a túléléshez.

9. A "takarodjál!" egy igen hasznos, közismert és mindenki számára világosan érthető szó. A kellemetlenkedők nagy része szokott érteni belőle, akik nem, azokat jogosan vádolhatod zaklatással és rugdoshatod meg a szöges bakancsoddal. Ne félj kimondani a véleményedet, aki nem szimpatikus, azzal nem kell foglalkozni. Ha nagyon elfajunak a dolgok, fuss, ahogy csak bírsz!

10. Nem feltétlenül van szükséged férfira a boldogsághoz. Vegyél egy kutyát, vagy cicát (vagyis inkább hozd el egy menhelyről), tanulj zenélni, fess képeket, stb. Ha még így is nagyon magányos vagy, szerezz be egy gumiférfit. Mert mi történik, ha mondjuk megismerkedsz valaki szimpatikussal? Vagy kiderül, hogy barátnője van, vagy másnapra már a nevedet is elfelejti. Vagy kiderül, hogy olyan fatökű, hogy egy egész szekrénysort lehetne faragni belőle...

Általában a fenti kérdés hangzik el kulturáltabb avagy kevésbé kulturált formában, ha netán arra vetemedek, hogy felhozzam ezt a témát egy társaságban. Néha már ahhoz is nagy bátorság kell, hogy egy csapat politikáról meg miegymásról vitatkozó, nagyokos hímnemű között egyáltalán meg merjen szólalni az ember lánya... És ugyebár ez egy csöppet humorosnak szánt, de alapvetően mégis feminista blog - na, az meg már mindennek a teteje, hogy egy fehércseléd még az interneten terjessze a lázító irományait, hát hová jut így a világ? ... Meg kell azonban jegyeznem, az utóbbi időben igencsak megértő és értelmes férfitársaságokba csöppentem bele, bár lehet, hogy ez a bősz egyetértés csak a miniszoknyámnak vagy a kivágott felsőmnek szólt (esetleg az acélbetétes bakancsomnak). Mindenesetre legalább már az kiderült, hogy nem minden férfinél okoz azonnali merevedési zavart az, ha esetleg hangoztatni merem a véleményemet és kiállok mellette.

Na de akkor, mi is az a feminizmus? Hogy igázzuk le meg irtsuk ki a férfiakat, meg hogy ne kelljen melltartót hordani? Komolyan vannak, akik képesek ilyeneket kérdezni, és ami még rosszabb, hogy komolyan is gondolják. Az, aki ilyen szinten tájékozott, általában a magyarázat előtt egy szolid pofánröhögést is kap tőlem bónuszba. Elmondhatnám azt is, hogy a nő társadalmi szerepének változásai, amiért nekünk sokszor keményen meg kellett küzdeni, nagyobb lépéseket mutat, mint a férfitársadalom (hiú módon "emberiség" néven illetett), a történelem során felmutatott fejlődése. Azonban ne felejtsük el, hogy egy igazi feminista számára a férfi nem ellenség, hanem egyenlő partner. Tehát, ha valaki mégis megkérdezi tőlem, hogy akkor mi is az a feminizmus, két idézettel szoktam válaszolni: "A feminizmus az a radikális eszme, mely szerint a nők emberek" (C. Kramarae & P. Treichler), illetve: "az emberek akkor neveznek feministának, amikor olyan érzéseket fejezek ki, amelyek megkülönböztetnek egy lábtörlőtől" (Rebecca West). Ezzel aztán jól elkönyvelnek okoskodó bölcsész libának, és a hátam mögött jól megdumálják, hogy "szúrnának-e", én meg odébbállok és keresek magamnak egy kevésbé műveletlen hímneműt.
Nem értek egyet a radikális dolgokkal, azok soha nem vezettek semmi jóra. Ahogy minden eszmének, úgy a feminizmusnak is vannak különböző irányzatai: ahogy Lenin és Trockij is szembekerültek, vagy a spanyol polgárháborúban a kommunista pártok, az anarchista párt és a POUM nevű baloldali csoport is egymás ellen harcoltak, úgy a feminizmuson belül is észlelhetőek egymással akár kibékíthetetlen vélemények. Ennek részleteit most nem taglalnám, mert Antoni Rita már ezt megtette ebben a cikkben: http://nokert.hu/index.php/feminizmus/a-feminizmus-iranyzatai/521-a-feminizmus-iranyzatai-vazlatos-attekintes
Bár közhely, de mégis igaz, hogy az emberek hajlamosak ítéletet mondani olyasmiről, amiről valójában semmi fogalmuk nincsen, csak sztereotípiákat hallanak és ezeket akarva-akaratlan átveszik. Aztán nagy pofával hangoztatják, mert kevésbé ciki nekik ez, mint azt mondani: "Bocsi, ehhez én nem értek, nem tudok róla semmit". Pedig egy értelmes ember inkább bevallja a hiányosságait, minthogy hülyeségekről kezdjen el beszélni.

Nos, miután elmagyaráztam, hogy mi is az a feminizmus, akkor jön a magasztos kérdés: "Hádde minek, há má egyenlőség van nem? Na csináljál má nekem egy szendvicset inkább." Az ilyenek elfelejtik, hogy honnan jöttek, vagy nem tudom, de ha nekem fiam lesz és engem néz majd háztartási gépnek meg szendvicsautomatának, igencsak fejbeverem a sodrófával (vagy ami épp kéznél van). Igen, az anyák hibája is, ha ilyen a fiuk. A lányok hibája is, ha a pasijuk túlzottan el van kényeztetve. De nem lehet mindent másokra fogni - egy felnőtt embernek, nemtől függetlenül, a saját döntése kell, hogy legyen minden, amit tesz. Az is, hogy ő milyenné válik.
De térjünk vissza az eredeti kérdésre: tehát mire is jó a feminizmus? Vagy mi lenne a célja, leginkább? Mindig úgy meg tudok lepődni, hogy egyébként abszolút értelmes, toleráns emberek bambán elmennek a nőket ért millió atrocitás mellett. Fogalmuk sincs például, hogy hány nő szenved el és milyen bántalmazást: csak az EU-ban a nők 20%-át megerőszakolják, másik 20%-át pedig megkísérlik megerőszakolni. 30-50%-ben szenvedünk el szexuális zaklatást a munkahelyen, 20%-unkat zaklatják gyermekként (főleg rokonok, ismerősök). Évente 500.000 (nem gépeltem el, ennyi) prostituáltat adnak el csak az EU-ba, ebből több ezer magyar nő. (Még több megdöbbentő adat itt: http://nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak) És akkor még nem beszéltünk üvegplafon-effektusról (vagyis, hogy a nők kevesebb eséllyel tölthetnek be vezetői pozíciót), a parlamenti képviselők nem szerinti arányairól, a Kínában zajló nemi népirtásról, az afrikai szexuális csonkításokról, meg az arab országokban élő nők helyzetéről sem...
De ha valaki kíváncsi, milyen érzés itt, Magyarországon nőnek lenni, menjen el feszülős nadrágban és kigombolt felsőben egy melegbárba. Az első lépés az egyenlőség felé a megértés. Talán a férfitársadalom egészének azt kéne megértenie, hogy a normális élethez nem macsókra és odaadó nőkre van szükség, hanem egyensúlyra, és ezt a legnehezebb elérni és fenntartani. Azt is el kell fogadni, hogy nem feltétlenül van szükség mindehhez a hagyományos értelemben vett nemi szerepek megtartására - egy férfi nem a fizikai erejétől, sem a szellemi fölényétől nem lesz férfias. Hallottam például olyan esetekről, hogy egy kapcsolatban a lány kézilabdás volt, a fiú pedig egy nyeszlett bölcsész. Ha az utcán beszólt nekik valaki, a lány intézte el... Engem sem zavar az ilyesmi, a férfiasság és a nőiesség nem arról szól, hogy apa újságot olvas, anya pedig főz. Egy férfi kötényben, fakanállal is férfi, egy nő pedig kamionsofőrként is nő, mivel biológiailag azok vagyunk, nem kell ezt így túlvariálni, basszus!

Valahol mindigis tudtam, hogy országunk vezetői titokban mocskos kis hímsoviniszták, akiket cseppet sem zavar az, hogy miközben ők különböző testrészeiket vakargatva unatkoznak a Parlamentben, valahol egy nőt agyonver a kedves férjura. De persze, azért európai ország vagyunk, fene nagy esélyegyenlőséggel meg fittyfenével - nagyjából annyira, mint amennyire a francia forradalom Liberté, Égalité, Fraternité jelszava is vonatkozott mindenkire, éppen csak a nőkre nem. Európa szívében körülvesz minket a szexizmus. Szinte naponta tapasztalom ezt én, és más nők is mindenütt: a munkahelyen, a szórakozóhelyeken, az utcán. Ha elmegyek egy buliba, és valaki váratlanul elkezd fogdosni, én pedig pofon vágom, még ő van felháborodva. A fészbúkot bizonyos csökkent értelmi szintű, hímnemű ismerőseim naponta árasztják el a "női logika" című posztokkal - nyilván mert műveltség hiányában nem tudnak arról, mi mindent köszönhetünk olyan tudósoknak, akik történetesen nők voltak.

Hogy jönnek ahhoz az állítólag választott vezetőink, hogy gyakorlatilag hivatalosan is deklarálják, hogy Magyarországon egy nő gyakorlatilag nem más, mint szaporítószerv, meg háztartási gép? Ennyibe nézik vajon a saját feleségüket, édesanyjukat is? Talán elfelejtették, hogy az első dolog, amit életükben tettek, az volt, hogy átpréselték magukat egy vaginán? Nos, ha így van, nekem ők nem a vezetőim, nem képviselnek engem, sem azt a pár millió másik nőt, akik ebben az országban élnek. Illetve nem képviselik azt a (remélhetőleg szintén számos) férfit sem, akik a nőkre társként, partnerként, emberként tekintenek. Mert egy igazi férfi nem fél az egyenlőségtől, nincs szüksége házi rabszolgára, hanem társat akar. Hiszen (a közhiedelemmel ellentétben) mi sem gyűlöljük a férfiakat - azokat a felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő hímsovinisztákat gyűlöljük, akik nem méltóak a férfi névre.

De mit tehetünk? Adjátok át az üzenetemet mindenkinek, akit illet:

Kedves Nőtársaim, kedves Férfiak!
Egyenlőséget akarunk és nem egyformaságot!
Nem vagyunk sem szaporítószervek, sem háztartási gépek! Emberek vagyunk, kezeljenek minket ehhez méltóan!
A testünk a miénk, nem az államé, nem a férjünké és nem is a családé!
A sorsunk a miénk, csak nekünk van jogunk dönteni róla!
Nem ismerünk el olyan vezetőket, akik közömbösek a problémáink iránt, és akik nem vesznek minket embeszámba!

Szeressük magunkat, szeressük egymást! Most nem számít semmi, csak az, hogy az évezredes elnyomás után kiharcolt jogainkat el akarják venni tőlünk. Mi ezt nem hagyhatjuk! Tegyük félre a nézeteltéréseket és fogjunk össze a közös célért!

- mondta Kathleen Hanna, a valaha volt egyik legmeghatározóbb személyiség a feminizmus és a riot grrrl mozgalom terén. Hetek óta ezen csámcsog a sajtó, egyesek tiltakoznak, mások fröcsögnek, mert sérti a kis konzervatív lelküket, hogy néhány vicces kedvű punkcsaj leforgatott egy pár perces videót egy templomban. Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy megbántódjon - feltéve, hogy nem egy nagy képmutatás az egész. Az kinek a lelkét sérti, hogy egy csomó nőt porig aláznak a szexiparban, a munkahelyén és otthon? Az útszéli prostituáltak mellett gond nélkül elmennek, vagy ha senki nem látja őket, talán meg is állnak. Ugyanúgy megnézik a pornót, talán megcsalják a feleségüket, netán nekik maguknak is eljár a kezük. Megakad a szemük egy kiöltözött tinilányon, rácsapnak a kolléganőjük fenekére, vagy náluk jóval fiatalabb lányoknak tesznek ajánlatokat egy társkeresőn. Mindenkinek megvan a maga bűne, de az vesse az első követ a Pussy Riot tagjaira, aki úgy véli, hogy az ő saját lelke ilyen szempontból makulátlan. (Amennyiben szükséges, bibliai idézetekkel is alátámaszthatom az érvelésemet, kommentben lehet igényelni.)

Természetesen ha egy férfi félrelép, orgiázik, meztelenkedik, az valahogy kisebb visszhangot kap. Az országunkban olyan munkaügyi törvényeket vezetnek be, melyek csökkentik és korlátozzák a családi pótlékot és megszüntetik a kismamák védettségét a GYES alatt - ugyan kinek érné meg fizetni és várni a munkavállalóra, míg otthon van a kisbabájával? Na nem mintha eddig olyan nagyon toleránsak lettek volna... A családon belüli illetve a nemi erőszak áldozataival sem törődik senki, de azért a melegek börtönbe zárásáért már törvényjavaslatot adtak be a Parlamentnek. Gratulálok, nyilvánvalóan attól ment tönkre az ország, mert az erkölcseinket szétzilálta a melegfelvonulás meg a feminizmus. Nem tudom, Oroszországban mi a helyzet, és nincs is jogom ahhoz, hogy a nevükben beszéljek (megjegyzem, senki másnak sincs, aki nem él ott vagy legalábbis nem ismeri behatóan a helyzetet). Azt tudom, hogy felháborodni egy ilyen akción, miközben mi nem teszünk semmit a javulásért, álszent és képmutató dolog. Nyilván én magam nem értek egyet az egyház bárminemű bevonásával - de valljuk be, arra is bőven ráfér a kritika. Az vajon nem istenkáromlás, ha a szószékről politikusokat támogatnak? Jobb elmenni és a létező leghülyébb eszközökkel felhívni a figyelmet a problémára, mint otthon ülve várni, hogy szép lassan tarthatatlanná váljon a helyzet. (Illusztráció céljából ajánlom megtekintésre a V, mint vérbosszú című filmet.)

És akkor így nemzeti erkölcseink megóvása érdekében inkább szidjuk a Pussy Riot-öt meg a melegeket, mert a nőnek a konyhában van a helye, a homoszexuálisoknak a sitten, az értelmiségnek meg az ellenzéknek pedig... hát, jobb, ha ezek nem is léteznek. (Ellenzék alatt nem a "másik" pártokat értem, hanem olyan személyeket, akik még képesek a kritikus gondolkodásra mindenféle anyagi és hatalmi motiváció nélkül.) Kiadtunk egy gyilkost, hogy nemzeti hős válhasson belőle. Hol vannak a tüntetések? Az iskolákban és a kollégiumokban kb 300-500 Ft jut egy fő egy napi ellátására, a börtönökben ez az összeg napi kb 1000-1200 Ft. Hol van az igazságszolgáltatás?

...és még sorolhatnám. Tegyük fel, hogy jönne egy csapat punk, akik műveltek, ismerik a nemzeti irodalmunkat, és elkezdenének mindenféle gerillakoncertet meg akciót szervezni, hogy az emberek észrevegyék, hogy csúnyán át lettünk verve. Reménykednek, hogy majd más, gondolkodó emberek felkelnek a tévéjük elől, és csatlakoznak hozzájuk - véleményt mondani, tiltakozni, és közösen megoldást találni a problémák ellen. A reklámok által eltompított agy sajnos csak a radikális felhívásokra reagál. És mindenki esik néha túlzásokba. A sajtó meg elkezd fröcsögni, és elmondja mindennek a lányokat, mert egy nőt ugyebár elég sok negatív jelzővel lehet illetni. A hatalmas "orgia", amin a Pussy Riot-ös Nadja részt vett, egy öt pár által "előadott" performansz volt a Biológia Múzeumában, melynek során ő a törvényes férjével folytatott aktust, a közös gyermekükkel terhesen. Ez az, ami olyan nagyon felháborító? Ugyan már... sokan szexelnek a terhes feleségükkel, barátnőjükkel. Vagy mondjuk nem is kettesben. Néha felveszik kamerára is. Felnőtt emberek csinálnak ilyet, de ez mindenkinek a magánügye - ha meg performansz lesz belőle, kezeljék a helyén. Ha ennyire tabu a szex, miért nem tiltjuk be az összes pornófilmet? (Hozzáteszem, Karinthy Frigyes és a felesége szintén szerepeltek egy francia gyártmányú, oktatási célból készített pornóban. És vajon Wendy O. Williams neve, aki már a 80-as években nem volt hajlandó, csak csupasz mellekkel fellépni, és egyetlen férfival élte le az életét, miért nem kerül elő?)

Inkább csak azt tanácsolom mindenkinek, aki a szívére veszi az ilyen szabados performanszokat: mondják meg a lányaiknak, hogy nem a külsejétől lesz belőle jó nő. Tanítsák meg a fiaiknak, hogy tiszteljék a nőket. Írjanak cikkeket a választási csalásokról meg az alkoholizmusról. Segítsenek a prostitúció elleni harcban. Menjenek el tüntetni. Ne menjenek el a templomba, ahol azt tapasztalják, hogy a híveket befolyásolni akarják politikai meggyőződésük terén - az Isten háza nem válhat a propaganda martalékává. Tanuljanak meg értelmesen vitázni, majd vitassák meg a gondolataikat egymással. Ne nézzenek tévét, inkább olvassanak valami értelmeset. Törődjenek a családjukkal. Írják meg nekem is a véleményüket! ... És lám, máris hasznosabban töltötték az idejüket. Valami jót tettek, ahelyett, hogy más emberek dolgain való hőbörgéssel töltötték volna a szabadidejüket.

(A magam részéről pedig úgy vélem, hogy inkább nevezzenek "nagyszájú, feminista r*bancnak", és éljem az életemet egyedül, minthogy engedelmes feleségként tartsanak számon, akit egy tizennyolc éves plázacicával csal a férje.)

Egy nő, aki nincs megelégedve a külsejével, nem bízik többé önmagában, nem mer egyedül döntéseket hozni és nem meri felvállalni a saját véleményét. Egy ilyen nő nem egyenrangú partner többé. Vajon kinek áll érdekében azt szuggerálni belénk, hogy nem vagyunk elég jók így, ahogy vagyunk, a saját természetes adottságainkkal együtt?!

Először is leszögezném, hogy biztosan írt már nálam hozzáértőbb ember is sokkal jobb cikket. Mivel azonban blogom elsődleges célja az, hogy jól kibosszankodjam magam (és esetleg néhány nehezebb felfogású hímneműt is felbosszantsak), inkább nem nézek utána a szakirodalomnak és minden tudományos szabványt vagy elvárást félretéve leírom a véleményemet. (Gondolom, ez nem probléma, tekintve, hogy kis hazánkban genderkutatást félévente másfél milláért tanulhat az ember... áh, nem diszkriminálunk, dehogy...)

Szóval, töredelmesen bevallom, az utóbbi időben a kezembe vettem néhány ún. "női magazint"*. Rendkívül degradálónak érzem, hogy vannak, akik szerint egy nőt tényleg érdekel ez a számtalan baromság. Ettől már csak az rosszabb, hogy ezeket tényleg veszik, ergo TÉNYLEG van, akiket ez érdekel, hiszen különben már régen csődbe mentek volna ezek a szánalmas kis firkászok egytől egyig. De mind közül a legrosszabb az, hogy a fiatal lányok - a jövő asszonyai, akiknek az lenne a feladatuk, hogy méltósággal éljenek, és tudósok, családanyák, híres művészek, orvosok, fodrászok, masszőrök, példaképek és lelki vezetők legyenek - ezeken a fárasztó és teljességgel értelmetlen szövegáradatokon nőnek fel. Ezen szocializálódnak. Lássuk, miket is lehet egy átlagos "női magazinból" tanulni! (Hogy ne csak kritizáljak, javaslatokat is teszek.)

Probléma: Tehát, aszondják, hogy egy nő attól lesz nő, hogy felveszi itt ezt a ruhakollekciót. Meg magassarkú cipőket meg kiegészítőket visel. Na, itt van a kép alatt, összesen egy ilyen szett kábé ötvenezer forint. Már mégis hogy a fenébe kereshetne egy ember (vagy akár egy család) annyit, hogy az alapvető kiadások mellett még egy ilyen szettekből álló komplett ruhatárat is finanszírozzon? Na, ezért van annyi prostituált. Nem a kajára meg drogra valót akarják megkeresni, hanem a Gucci szandálra meg a Luivuttyon táskára valót. Gratulálok.
Javaslat: írja már meg valaki, hogy turkálóból is remekül lehet öltözködni! Aztán legyen egy kis street fashion olyan alanyokkal, akiknek nincs havi fél milliójuk ruhára meg cipőre. Esetleg némi "csináld magad" részleg azok részére, akiknek idejük és erejük engedi.
Extra: Képes riport azokról a szegénységben élő lányokról, akik mezítláb mászkálnak a tűzforró homokban/betonon, mert nincs pénzük cipőre. Semmilyenre. (Esetleg a magassarkúktól tönkrement lábakról is lehetnének képek.)

Probléma: Azt is mondják, hogy ha nem veszed meg a legújabb (szintén baromi drága) kozmetikumokat és parfümöket, akkor egy hatalmas igénytelen, büdös tróger vagy. Nem kell elhinni, nézzük csak vissza nagyanyáink képeit, smink meg mindenféle nyamvadt kozmetikum nélkül is milyen jól néztek ki! És akkor még nem volt photospop. A titok az, hogy egészségesebben éltek, és nem kenegették magukat vegyszerekkel.
Javaslat: Remek ötlet a natúrkozmetikumok és a különféle "házi praktikák" alkalmazása. Például kamillateával való hajmosás, olivaolaj a száraz hajvégekre, saját készítésű arcpakolás, cukorból készült bőrradír. Némelyik magazin valóban ír ezekről, és ez bizony örvendetes.
Extra: Képes riport az állatkísérletekről, illetve a kozmetikumokban található káros összetevők hosszú távú hatásairól a bőrön. Bár való igaz, néha elég ránézni egy Chanel parfüm árára meg egy villanyszámlára, és már el is megy a kedvünk a vásárlástól. (Tapasztalataim szerint pedig nem sok férfi szeret olyan nővel csókolózni, akiről közben "hullik a vakolat".)

Probléma: Idióta sztárok, celebecskék felvonultatása unos-untalan, hamis szépség- és nőideálok erőltetése. Nem, nincs szükségünk olyan ideálokra, akiket sebészkések faragtak ki dollármilliókért, sem olyanokra, akik tehetség nélkül kerültek a figyelem középpontjába - gyakorlatilag csak azért, mert a megfelelő hímnek tették szét a lábukat. És olyanokra sincs szükség, akik a nők alárendeltségét erősítik meg bennünk. Forog a gyomrom, mikor azt látom, hogy egy nő, akit nyilvánosan megaláz a férje vagy pasija (pl. megcsalja, megveri) egyszerűen megbocsájt neki és tovább él vele, mintha mi sem történt volna. Tegyünk mi is így? Ugyan már! Számoljon el ő a saját lelkiismeretével, mi ne hagyjuk magunkat!
Javaslat: Olyan "sztárok" vagy kevésbé ismert, akár hétköznapi személyek felvonultatása, akik jó példát mutatnak a fiataloknak - bár néha az idősebbeknek sem árt. Nők, akik kiemelkedő sport-, művészeti vagy más tevékenységet folytatnak, és a magánéletükben is képesek voltak a sarkukra állni, ha szükség volt rá. Nők, akik hősként viselkednek. Számomra ilyen a nagymamám, Brody Dalle, Wendy O. Williams, a fodrászom és még néhányan. Nem hatásvadász riportokat és nem Britniszpírsz akárhanyadik válásának hírét akarjuk. Valódi nőket akarunk!
Extra: Normális, értelmes férfiak véleménye arról, hogy belemennének-e egy komoly kapcsolatba egy Playboynyuszival, valamint fotók arról, hogyan is folyik egy mellnagyobbító műtét. Megsúgom, nagyon gusztustalan...

Probléma: A férfiak tipizálása, idealizálása, felsőbbrendűként való feltüntetése félelmetesen használhatatlan szextippekkel megkoronázva. Nagyon újat mondanék, ha azt írnám, hogy nem az az életünk fő feledata, hogy kinézetünkkel, főztünkkel és szexuális praktikákkal elcsábítsunk egy nagy és felsőbbrendű alfa-hímet? (Elérhető sportos, vicces, businessman és művész változatokban.) Mindezzel csupán az a baj, hogy egy értelmes férfi ezt a skatulyázást is degradálónak érzi. A lányok vajon annyira kétségbeesetten vágynak a figyelemre, hogy tényleg elhiszik ezt a sok sületlenséget, például, hogy a sportos fiúk a szőke, lebarnult és így meg úgy sminkelt lányokra buknak?
Javaslat: Szükségtelen annak a részletes ecsetelése, hogy mi módon kell gyöngysort tekerni egy férfi péniszére a nagyobb élvezet érdekében. Egyébként sem hiszem, hogy sokan vágynának erre. Inkább a lányok "elméjének pallérozásával" kellene foglalkozni, illetve értelmes párkapcsolati tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is őrizzük meg önmagunkat egy kapcsolatban és miért ne váljunk társfüggővé. Esetleg önvédelmi tippek arra az esetre, ha valaki akaratunkon kívül akar velünk szexuális kapcsolatot létesíteni.
Extra: Ha már mindenáron muszáj lépten-nyomon a szexet emlegetni, akkor legalább értelmes cikkeket kellene hozni a fogamzásgátlás szükségességéről vagy a nemi betegségekről. Sajnos még mindig nagyon szegényes az iskolákban az ezekről való tájékoztatás, és bizony, sok felnőtt nő is ki van téve ezeknek a veszélyeknek. (Például válás után új kapcsolatba való belépéskor, stb.) Hogy a drogokról és a nemi erőszakról ne is beszéljünk...

Tehát a felnövekvő fiatal lányok, és a már felnőtt(?) nők gyakorlatilag be vannak etetve egy csomó felesleges és káros ostobasággal. Ezért aztán a szabadidejüket és pénzüket a ruhatáruk bővítésére, plasztikai műtétekre, egészségtelen fogyókúrákra áldozzák, benne maradnak a számukra megalázó kapcsolatokban, és nem mernek véleményt nyilvánítani, és nem veszik észre, ha átverik őket. Buta libákat nevel belőlünk a média - akármilyen közhelyesen is hangzik -, de mi miért hagyjuk? És vajon a férfiaknak mi a véleménye minderről, ők nem érzik degradálónak a férfi magazinok enyhén szólva egyhangú tartalmát?

* Természetesen vannak színvonalasabb magazinok. Például, ha egy nő szeret főzni, akkor miért ne venne meg egy receptes magazint? Vagy, ha érdekli a divat, miért ne olvashatna méregdrága ruhákról meg sminkekről szóló cikkeket? Nem érdeklődési köröket akarok kritizálni, hiszen az mindenkinek szíve joga. Csupán egy bizonyos üzenetet, ami a legtöbb lapban sajnos elég erőteljesen megjelenik.

(A képernyőn megjelenik egy farmernadrágos, melltartót láthatóan nem viselő hölgy smink nélkül, kezében egy üveg sörrel, majd bájosan mosolyogva a következő szöveget adja elő:)

Kedves nőtársaim! Ez itt, bármilyen bizarrul hangzik is, egy radikális feminista főzőműsor. Illőnek tartanám megjegyezni, hogy egy igazi radikális feminista nem főz, mert az olyan, mintha Obamának elnöki teendői után még gyapotot kéne szednie. Egy igazi, büszke nő a férfi rabszolgáival végezteti a házimunkát, és közben örül, hogy nem az ő arcába fröcsköl a forró olaj. Mérsékeltebbek megelégszenek azzal, ha a férfi naponta gondoskodik élelemről és ő pucolja ki a vécét. Ám még így is előfordulhat, hogy vészhelyzet alakul ki, és kénytelenek vagyunk magunknak főzni valamit. Erre az esetre megosztok önökkel egy remek kis receptet, mégpedig a milánói makaróniét.

Először is, menjünk el a boltba (férfit ne küldjünk, mert eltéved és a kommandósoknak kell előkeríteni a söröspult alól). Vásároljunk be a következő lista szerint: spagettitészta, olivaolaj, darált hús, indokolatlan horribilis mennyiségű zöldség (paradicsom mindenképpen, de lehet mellé gomba, olivabogyó, vagy bármi, amit szeretünk), valamint hagyma, fokhagyma, olasz fűszerek, főzőtejszín, sajt, tetszőleges típusú alkohol és dohányáru. Ha tudjuk, hogy a pasink is enni fog belőle, zsírszegény és fogyókúrás termékeket vásároljunk, hogy vigyázhassunk az alakjára. Hadd érezze a gondoskodást.
Extra tipp: soha, semmilyen körülmények között ne vegyünk ehhez az ételhez ecetes gombakonzervet. Semmiképp se. Tényleg ne.

Ezután menjünk haza, igyunk egy keveset az imént vásárolt szeszből, majd tegyünk fel visítozós feminista pánkzenét. Ezután pucoljuk meg és vágjuk fel a hagymát meg a paradicsomokat kicsi kockákra - ha nincs kedvünk tökölni, jó a konzerv is, bár ahhoz több tejszín, némi víz és sokkal több fűszer fog kelleni. Öntsünk egy nagyobbacska serpenyőbe olvivaolajat, és hajintsuk bele a hagymát először, aztán a húst (vagy gombát, stb-t) is. Vigyázzunk, hogy le ne égjen, ha mégis leég, káromkodjunk és rendeljünk pizzát. Mivel a főzés során a konyhában rendkívül meleg lesz, gondoskodjunk a megfelelő mértékű folyadékbevitelről sör formájában. A fokhagymát pucoljuk meg, és lereszelve vagy összenyomva hajintsuk bele, majd túrjuk bele a paradicsomot is. Ezután marokszámra hintsük meg fűszerrel. Jaj, b****meg, a só kimaradt. Pótoljuk, majd gyújtsunk rá a nagy ijedtségre.

Miután az a rühes paradicsom állagában kezd hasonlítani a szószra, jöjjönk rá arra is, hogy a tésztát eddig még nem tettük fel. Káromkodjunk, majd forraljunk vizet egy nagy edényben. Dobáljuk bele a tésztát, meg tegyünk bele pár csepp olajat, hogy össze ne ragadjon az a szar. A paradicsomos cucchoz adjunk kevéske tejszínt, hogy krémesebb legyen. Kóstolgassuk a szószt, ellenőrizzük a tésztát, és ha már olyan puha, mint a szomszéd bácsi... bicepsze, zárjuk el a gázt és szűrjük le. Ügyeljünk, hogy le ne forrázzuk magunkat. Legbiztonságosabb, ha valaki más csinálja meg helyettünk, vagy ha erre nincs lehetőség, próbáljuk meg a szűrővel egyszerűen kikanalazni a léből a tésztát. Trógerül néz ki, az biztos, de legalább nem öntjük magunkra a forró vizet.

Ha idáig sikerült eljutni, örömünkben igyunk tovább, majd reszeljünk le egy adag sajtot és tálaljunk. Magunknak tányérba az asztalon, a pasiknak, ha mégis bátorkodnának kérni belőle, kutyatálba a lábunkhoz.

Ennyi mára, jó étvágyat, és semmiképpen ne feledjük: egy igazi nő nem mosogat! Pápá! (Egészségünkre.)

Mélyen tisztelt publikum! Előre figyelmeztetek mindenkit arra, hogy ebben a posztban rendkívül bunkó leszek - nem mintha én jobban tudnám, viszont élvezem. Ez van. Akinek nem inge, ne vegye magára, ám tudom tanácsolni, hogy nézzünk mélyen magunkba, hiszen az önkritika nemcsak a feljődés eszköze, hanem segítségével megkímélhetünk másokat néhány kellemetlen élménytől. Igaz ugyan, hogy az írást veszem példának, mivel ehhez némiképp konyítok, ám szinte minden másra igaz az, hogy a cipész maradjon a kaptafánál - vagyis, ha nem értünk valamihez, ne keserítsük meg mások és a saját életünket a hiábavaló próbálkozással.

(Ez itt a mentegetőzés helye, mindenki nézze meg jól, többé nem teszek ilyesmit! Nem tartom magam jó írónak. Létezhetnek a világon személyek, akik annak tartanak, ám tisztában vagyok a ténnyel, hogy még ha a tehetségnek satnya szikrája is lobog bennem, sokat kell tennem azért, hogy egyszer majd hatalmas máglya legyen belőle, aminek a fényénél... hát, ha a világ előbbre nem is jut, de legalább elhamvad pár öntelt ficsúr borzalmas irománya.
...Vicceltem.)

Először is: minden művészetre vagy szakmára igaz az, hogyha valaki azt képzeli magáról, hogy ő az atyaúristen, az készüljön fel rá, hogy előbb-utóbb bebizonyosodik: ez rohadtul nem így van. Jön valaki, aki jól pofára ejti, és akkor aztán leshet. Persze van, aki olyan kőbunkó, mint egy troll, és semmivel nem lehet meggyőzni arról, hogy amit csinál, az egyenesen világpusztító erejű, oly mértékben szar.

Például, ha valaki blogot ír, akkor számítson rá, hogy az ő problémái, mindennapi apró-cseprő dolgai nem fognak érdekelni az égvilágon senkit. (Más a helyzet, ha valaki a barátainak ír blogot, mert mondjuk ritkán találkoznak, vagy csak egyszerűen nem akarja mindenkinek elmondani százszor ugyanazt.) Na persze, erről is lehet érdekeseket írni, feltéve, hogy az illetővel történnek is dolgok, vagy van annyi humora, hogy kiszínezze vele a mindennapokat. Ez azonban igen kevés embernek sikerül.
Vannak azok is, akik az érdeklődési körükről blogolnak, például könyvekről, divatról, sportról. Itt viszont rohadtul nem célravezető az, ha a kedves illető saját tájékozottságát bizonyítandó, dobálózik a szakszavakkal meg a magas cén kezdi az egészet, azt a benyomást óhajtván kelteni, hogy "ebben ÉN hatalmas király vagyok, TE meg egy semmihez nem értő kis csicska, aki sosem fog felérni a szintemre". Na már most, ez a stílus egy dolgot bizonyít: az adott sorok írója csupán egy kisebbségi komplexusos seggfej, aki így kompenzálja a saját nyomorékságát a világ előtt. Ha valaki igazán ért valamihez, szívesen megosztja a tudását másokkal, hogy a hasznukra legyen. Gondoljunk bele, mi lett volna, ha pl Einstein is így gondolkozik: "háhá, kidolgoztam a relativitáselméletet, de nem mutatom meg, mert ti hülyék vagytok hozzá! nyeenyee." De szerencsére ő nem így gondolkozott, mivel értelmes ember volt.

Másodszor: ahhoz, hogy jól tudjunk írni, műveltnek kell lennünk az irodalom terén. Tehát nem elég, ha mondjuk elolvastál pár könyvnek csúfolt egéreleséget, aminek lapjaira Z-kategóriás fantasyt, horrort vagy olcsó romantikát nyomtattak. Ez gyakorlatilag papír-, pénz- és időpazarlás. Az sem segít sokat, ha elolvastál ugyan valami igazán jót, de nem értetted. Még rosszabb, ha közben meg azt hiszed, hogy igen. A megértés ugyanis leginkább egy érzés, egy olyan valami, ami szavakkal nem írható le, és hiába olvas az ember elemzéseket vagy szakszövegeket, hiába mondja vissza szóról szóra, ha nem érzi az összefüggések bonyolult hálóját, vagy azt a kis villanásszerű valamit, ami abban a pillanatban történik, mikor a fejünkben minden összeáll. Ez egy tudományos szövegnél, egy versnél és egy regénynél is így van. Vagy akár képeknél, filmeknél. Szükséges egyfajta katarzis ahhoz, hogy tudjuk, mi is az a valami, amit olvasunk/nézünk/hallgatunk.
Ha ez nem megy, akkor hogyan várhatod el másoktól, hogy megérték és átérezzék a te mondanivalódat? (Ja igen, ezt eddig magától értetődőnek vettem: ha nincs mondanivalód, akkor értelmetlen az egész. Olyan, mintha ajándékképpen egy üres csomagot adnál oda valakinek.)

Harmadszor: az írásnak, a festésnek, a varrásnak és a beszédnek (na meg minden másnak is) technikái vannak. Ha ezeket nem ismered, esélytelen vagy. Igaz, látni manapság politikusokat, akik nem tudnak értelmesen beszélni, de ők nem igazán tekintendők példaképnek jelen helyzetben. Legyen mondjuk inkább Cicero, vagy Petőfi, vagy Salvador Dalí. Tehát, ha nem tudsz megírni egy szonettet, azt tanácsolom, ne akarj költő lenni. Ha nem tudsz lerajzolni egy kockát, ne akarj festő lenni. És ha nem tudsz egy történetet érthetően elmesélni, ne legyél író sem. Foglalkozz olyasmivel, amiben jó vagy - ilyen mindenkinek van, és mindenféle tehetséget meg kell becsülni.
Viszont ne áltasd magad azzal, hogy te leszel az évszázad költője, ha a helyesírásod botrányos és az irodalmi műveltséged szánalmas mértékű. Igazi géniuszok ritkán születnek - nekik nem igazán kell a csiszolás, de szinte biztosra vehető, hogy egyikünk sem tartozik ebbe a típusba, már csak a nagy számok törvénye alapján sem...

Végül, de nem utolsósorban, hozzátenném az eddigi klisékhez ezt is: ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Viszont épp ideje lenne, hogy az emberek (én is) megtanulják észrevenni és felmérni a saját képességeiket. Sokan vannak, akik tehetségesek, de a társadalmi megbecsülés, a szülők hülyesége vagy a saját bizonytalanságuk letérítette őket az útjukról. Még többen vannak viszont azok, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, és azt gondolják, hogy eddig nem mentek még mindenki másnak az agyára eléggé, így hát új területek meghódítására törekszenek. Nekiállnak verseket, novellákat írosgatni, vicceket gyártani, vagy csak úgy, "hobbiból" akármi mást, és egyszerűen pocsék az, amit csinálnak. És nem veszik észre. Na, ezért van tele az internet szeméttel. Mert attól még, hogy a kritikádat feltették egy közepesen béna oldalra, mindenféle szerkesztés és helyesírás-korrekció nélkül, az nem dicsőség. Sőt, még az sem dicsőség, ha a versed vagy a novellád belekerül valamelyik lapba - hazánkban a nyomtatás elterjedése óta mindig voltak szarok, amikre képesek voltak festéket pazarolni. Éljen az önkritika!

Mélyen tisztelt olvasóim közül sokan nyilván tisztában vannak a szomorú ténnyel, hogy mellméret tekintetében inkább édesapámra hasonlítok. Ez mindigis jelentős hátrányt jelentett számomra az anyagi, illetve magánéleti stabilitás elérésében. Mivel már napok, sőt, hetek óta villog a mellplasztikás hirdetés a fészbukkomon, kellő inspirációt kaptam tehát, hogy végre-valahára megírjam ezt a bejegyzést - az utolsó csepp a pohárban egy olyan nőnemű adatlapjának megtekintése volt, aki napi rendszerességgel tesz fel fényképeket csak a melleiről, azután pedig az üzenőfelán rinyál, hogy miért mindig őt találják meg a bunkók... Na, kisanyám, hármat találhatsz.

Ez a külső nemi szerveket érintő határtalan megalománia, mely napjainkban dívik, gyakorlatilag annyira jó, hogy már tinikorban elrémítse az emberpalántákat saját testük normális értékelésétől. Ezért lehet talán, hogy bizonyos megfelelő fórumokon csak úgy hemzsegnek az olyan, rendkívül színvonalas kérdések, mint például: "Ki tudok majd elégíteni egy lányt a 13 centis péniszemmel?" Ilyenkor nem tudom, hogy a "Bezzeg én a te korodban..." kezdetű válasszal, vagy a humán anatómia beható ismertetésével érnék el többet. A lányok viszont nem kérdezgetik, hogy vajon a 75/B kosaras mellükön meg fog-e akadni valaha is egy fiú tekintete (a válasz: igen, ha nagyítót is mellékelsz hozzá), ők csak otthon bámulják a melleiket a tükörben, és reménykednek, hogy idővel nagyobb lesz (nem, nem lesz, tapasztalatból tudom). Mindennek az lesz a végkifejlete, hogy az első szex alkalmával a fiúk ilyesmire gondolnak: "Jaj, most miért nézi így, biztosan azt gondolja, hogy túl kicsi... áh, de tökmindegy, ha már megfogta..." a lányok pedig: "Na, most mi van, te se láttál még ilyen kicsi mellet, még pornóban se, mi? Sebaj, ha behúzom a hasam és felfújom a tüdőm, olyan leszek, mint a pamelaanderzon... vagy mint egy kanos galamb."

Mivel enyhén szólva kényelmetlen folyamatosan behúzott hassal és kidüllesztett mellel végezni a párosodás nemes folyamatát, az ember lánya előbb-utóbb elkezd alternatív megoldásokon gondolkodni, úgymint fogyókúra, fitneszedzés, push-up melltartó. Ezek mind válogatott középkori kínzóeszközök, melyek mértéktelenül való alkalmazását messziről kerülni kell, ugyanis ha Isten azt akarta volna, hogy salátán éljünk és egész nap ugráljunk, akkor egész bizonyosan nyúlnak teremtett volna bennünket. A hímneműek más módszerekkel kompenzálnak, például testépítéssel, flancos kocsikkal vagy Armani öltönnyel - ezek a mai világban bizony teljesen legális és fájdalommentesen felhelyezhető péniszprotéziseknek tekinthetők.

Aztán egyszer csak jött valami hülye, és kitalálta, hogy a mellimplantátummal nem szerencsétlen, mellrákos vagy egyéb deformációtól szenvedő nőknek kell segíteni, hanem ültessük csak be fűnek-fának, így majd növekszik a profit is, meg a férfiak is örülnek, hogy akár kedvenc focilabdájukat is odaképzelhetik a barátnőjük mellei helyére, ha fogdosás közben lehunyják a szemüket. Gratulálok, egyszerűen zseniális. De legalább hajótörés esetén nincs szükség mentőmellényre.
A szivacsos melltartó nagy titka pedig, hogy olyan érzés, mintha egy dróttal kimerevített, vastag téli zokni lenne az ember mellére húzva télen-nyáron, vagyis rendkívül kényelmetlen. (Fiúk, mintha egyfolytában szuszpenzoros gatyát kéne húznotok a kukitokra.) De ne aggódjunk, akinek nincs szüksége melltartóra (mivel nincs mit tartani), az legalább megspórolhatja ezen kínzóeszközök egyébként igen borsos árát.

És a plasztika? Hát igen, ha lehetne, én is szeretnék kisebb füleket illetve orrot, óriási feszes és kerek melleket, formásabb feneket, vékonyabb derekat, hosszú lábakat és egy vízrajzi térképre kevésbé emlékeztető bőrfelületet... viszont egyrészt ez van, másrészt egyszer úgyis öregek és ráncosak leszünk mind (még Madonna is), és a férjünk majd a tizennyolc éves csinibabákat fogja árgus szemekkel lesni az utcán, de az egyetlen dolog, ami kemény lesz neki, az sajnos már csak a járóbotja lesz.Tehát lényegileg pénzkidobás az egész. (Arról nem is beszélve, hogy azt az időt és energiát értelmesebb dolgokba is bele lehet fektetni.)

Azt hiszem, a Bridget Jones naplójában hangzik el egy igen frappáns idézet, miszerint ha kis melled van, a pasi nagymellű nővel fog megcsalni, ha nagy melled van, kismellűvel... Módosítanék a helyzeten: ha nagy melled van, egy még nagyobb mellűvel, aki sokkal vékonyabb, és mindennek a tetejébe teljességgel vállalhatatlan.

A bejegyzés címe a Boogie Mamma zenekar Apró keblek dicsérete c. számából származik. Igen kedves kis dalocska, tudom ajánlani.

Több nőtől hallottam már, hogy olyan álmaik voltak, amelyben férfivá változtak - érdekes módon egy férfi sem mesélte nekem az ellenkezőjét. Ezt a jelenséget Freud bácsi szépen megmagyarázza az úgynevezett "péniszirigység" elméletével, sőt, hozzáteszi még azt is, hogy a nőnek el kell fogadnia passzivitását a szexualitásban, már csak biológiai okokból is. (Ezt a félreértést tudjuk be annak, hogy biztosan nem találkozott korbácsos holland dominával.) Jung már némiképp finomít mindezen az animus és az anima, a nőben élő férfi és a férfiban élő női lélek fogalmának bevezetésével. Én mégis azt mondom, mit nekem holmi gender-mainstreaming, vagy a napjainkban már mindenhol elterjedt és általános udvariasság a nők felé, egészen biztosan szétvetne az öröm, ha egy reggel arra ébrednék, hgy férfivá változtam.

Hogy mit tennék, ha ez mégis, valamilyen csoda folytán valóra válhatna? Először is egész nap a farkamat fogdosnám, vakargatnám, meg helikoptereznék vele, na meg persze egy csomót maszturbálnék szexhirdetéses csajokra az interneten. Aztán elmennék bulizni, és felszedném az összes csajt, de persze csak a nagy mellű, magas, vékonyakat. Minden éjjel kamatyolnék, persze mindig mással, és messziről elkerülném az alacsony, komplexusos, bölcsész-blogger picsákat, mert a végén még valami hülye bejegyzésben magamra ismernék.
Aztán egy hétig ünnepelném, hogy soha többé nem kell melltartót vagy magassarkút vennem, a sminkcuccaimat eladnám, a hajfestéket, a gyantázást meg a kozmetikust megspórolnám, és az ebből befolyó kisebb vagyonból vennék egy saját lakást (hogy legyen hova hordani a csajokat), meg egy autót (hogy legyen mivel vinni őket).

Ezek után szereznék valami menő diplomát (mondjuk mint informatikus, jogász, közgazdász stb, szóval valami olyasmit, ami férfias és van presztízse), feltéve, hogy az átalakulás nem jár együtt jelentős értelmi visszaeséssel, és elmennék egy állásinterjúra. Végig büszkén feszítenék, mert senki nem fogja megkérdezni, hogy mikor akarok szülni, és a melleimet sem fogják bámulni, sem pedig a hátsó felemet fogdosni. Hamarabb kapnék fizetésemelést és simán lehetne belőlem főnök is.
Elmennék egy drogériába, és fél óráig bámulnám a tamponos polcot hangosan, kárörvendően röhögve, majd minden hónapban rendeznék egy "Hurrá, nem menstruálok, és mégsem vagyok terhes" partit. Egyszerre három barátnőm lenne, mégsem tartana lotyónak senki. Olyan szőrös lenne a lábam, mint egy tevének, mégis nyugodtan járnék strandra.

Soha, soha az életben nem lennék szerelmes senkibe, és ha lenne feleségem és elválnánk, nem nekem kéne egyedül kínlódni utána a gyerekekkel. A csinos, fiatal kolléganőket körbeudvarolnám a céges bulin, és ha munka után hazamennék, a nőm mindig ott lenne, hogy elém pakolja a vacsorát. Ha valami olyat csinálna, ami nem tetszik, egyszerűen leordítanám a fejét bömbölő oroszlán módjára, aztán elmennék sörözni a haverokkal. Mivel élvezném a focit és a forma1-et is, végre nem unatkoznék, ha bekapcsolnám a tévét. nyugodt lélekkel cigiznék meg innék, mert nem kéne a leendő gyerekem egészségén aggódnom (ahogyan azon sem, hogy a legintimebb testrészemen egy napon bizony egy egész babafejnek kell kiférnie). Végezetül pedig, ha sörhasam nő, nem kell miatta szégyenkeznem, bátran, mondhatom, hogy "Ugyan már, az csak az erőmű fölötti kupola! Kipróbálod, mennyit bír, cica?"

Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a férfiak általánosságban ilyenek, vagy bármi ilyesmit. Nem kell semmiféle iróniát, vagy bármi hasonló marhaságot beleérteni - azt hiszem, tényleg ilyen férfi lennék. Azt sem akarom mondani, hogy a férfiaknak csupa móka és szórakozás az élet, hiszen látok épp elég ellenpéldát. Mindössze annyi a hipotézisem, hogyha a lábam között lógna egy pár centis kis izé, akkor sok olyan problémától megszabadulnék, amiknek a létezéséről a férfiak többsége nem is tud, vagy egyszerűen nem vesz tudomást. Ha valaki mégis azért jött ide, hogy megpróbálja megérteni, milyen érzés egy nőnek, ha mondjuk "nyomulnak" rá, menjen el egy melegbárba bőrtangában és neccfelsőben. A hatás garantált!

Mai bejegyzésemben igyekszem összefoglalni, milyen módon sikerülhet akkor is partnert találnunk a szaporodáshoz, ha eddigi technikáink csődöt mondtak. Aki már hosszabb ideje ugyanazzal a partnerrel végezi a fajfenntartás nemes tevékenységét, szintén sikerrel vetheti be ezeket az apró trükköket, amennyiben némi izgalomra, újdonságra vágyna. Külön fogom taglalni tanácsaimat hölgyek és urak részére, bár a lényeg gyakran ugyanaz. Először a hölgyek következnek. Lássunk is hozzá!

Tippek hölgyek részére:

1. Soha, semmilyen körülmények között nem szabad összekeverni saját magunkat a férfi anyukájával. Egy barátnő/feleség feladata nem az, hogy a férfi hátsó felét tisztogassa - sem konkrét, sem átvitt értelemben. Ne öltöztessük, ne etessük túl sokat, ne takarítsunk ki utána. Az anyukák ezt gyakran megteszik, de egy hímnemű nem azért keres partnert, hogy még egy anyukája legyen. Amennyiben mégis ez a helyzet, jobb, ha továbbállunk, és keresünk magunknak egy igazi alfahímet.

2. Legyünk szkeptikusak. A férfi természetétől idegen a túlzott romantika, vagy, hogy konkrétan megnevezzük, az úgynevezett nyáladzás. Az ilyen példányokat kerülni kell, mert egészen biztos, hogy nem őszinték. Párunkat sose kényszerítsük romantikus filmek végignézésére, és ne kérjünk tőle olyat, hogy meztelenül, szatén ágyneműben, rózsaszirmokkal borítva várjon bennünket - ez nagyjából olyan, mintha ő kérne meg arra, hogy időnként változzunk át neki mondjuk focilabdává.

3. Ne nézzünk ki úgy, mint egy trampli. A szép külső egyáltalán nem elérhetetlen, csak tanuljunk meg ívesen, magasról sz...ni a szépségideálokra meg a plasztikai sebészek hirdetéseire. Megfelelő étkezés, némi testmozgás, egy jó fodrász és esetleg némi smink csodákra képes. Öltözködni a turkálóból is lehet divatosan, főleg, hogy a férfiak 99%-a nem tud ránézésre különbséget tenni egy Chanel és egy sima, kínai boltos táska között (80%-uk pedig még hosszas vizsgálódás után sem képes erre).
A jó megjelenés mindenkinek fontos (ez genetikailag kódolt adottságunk), ám aki nem dísznek szeretne barátnőt, az legtöbbször az ápoltságra és a természetességre szavaz.

4. Engedjük szabadjára. A hiszti szinte soha nem megoldás, a férfiaknak pedig fogalmuk sincs, mitől fakadunk sírva, mert képtelenek átérezni a hormonális változásainkat. Jó esetben megtaníthatóak arra, hogy ilyenkor legalább ne kezdjenek el piszkálni.
Ha problémánk van velük, és nem képesek megérteni, mert "logikus érveket" meg mifenéket követelnek (az "engem ez zavar" természetesen csak egy férfi szájából logikus, ugyebár) egyszerűen alkalmazzuk a jól bevált nemtörődömséget. Ha egy kicsit is azt érzik, hogy kisebb gondunk is nagyobb annál, minthogy őket pesztráljuk, a végén még elgondolkoznak... vagy legalábbis megpróbálnak értelmesen viselkedni.

5. Íme, a bónusz tipp: bármily meglepő, a 80 fölötti IQ-val rendelkező hímneműek nem vadásznak olyan trófeára, ami félig már ki van preparála. Vagyis, ha a testünknek több százaléka műanyag, mint víz, ne számítsunk arra, hogy kulturált és intelligens tenyészbikát sikerül befognunk. Értelmes ember ugyanis nem érez szexuális vonzalmat akkor, mikor méteres szőke póthajtincseket kell kiszedegetnie a lefolyóból, sem akkor, mikor két duzzadó strandlabdát fogdos. A rózsaszín playboynyulas minta túlzott használata, vagy a strasszokkal kirakott patacipő sem jelez mást, mint hogy a viselője nagy valószínűséggel, hogy finoman fogalmazzak, "használt áru"...
Azt sem élvezik továbbá, ha reggel egy csomó műszempillát találnak a párnájukon, és bármilyen hihetetlen, az alapozót sem szívesen nyalogatják le egy nő arcáról vagy nyakáról.
Az olyan csökevényes hímeket, melyek a fentiek ellenére határozott vágyat fejeznek ki egy tökéletes műnőre, irányítsuk el a realdoll.com internetes oldalra, vagy tetszőlegesen a bús p***ba. Esetleg mindkettő. Az ilyenek evolúciós zsákutcák, jobb nekik, ha nem szaporodnak...

Ennyit mára, a következőkben jelentkezem az uraknak szóló tanácsadással, illetve tervezek még egy divatról szóló cikket is valódi "igénytelen női magazin" stílusban. Addigis csókoltatok minden kedves olvasót ^^
 

Kedves (remélhetőleg egyre növekvő számú) olvasóim, ma ismét egy gender-témájú bejegyzéssel jelentkezem, mivel úgy látom, ez köll a népnek :) Ma azt tárom a világ elé, miképpen készül egy hím- és egy nőnemű homo sapiens az egymással való találkozásra.

Az embereknél az ismerkedés és az udvarlás nagyjából ugyanúgy néz ki, mint az emlősök nagy részénél, mondjuk vegyük példának a kutyákat. A hím és a nőstény megpillantják egymást, a hím farkát csóválva a nőstény felé szalad, megszagolják egymás hátsó felét, és amennyiben mindketten ivarérettek, és a nőstény is készen áll rá, párosodnak. Ez az emberek világában elektronikus és egyéb jellegű protézisekkel kiegészítve működik, egymás hátsó felének szaglászása pedig leginkább verbális úton megy végbe. A hímek azonban ugyanúgy csóválják a farkukat, és a nőstények szintén egy speciális póz (ún. pucsítás) felvételével jelzik párosodási szándékukat.

Miután a verbális körbeszaglászás megtörtént (nagy valószínűséggel a facebookon, mely arra hivatott, hogy az emberek virtuálisan körbepisiljék territóriumukat és rendezzék szociális ügyeiket), előfordul, hogy az egyedek igazából is kíváncsiak lesznek egymás szagára - na meg ugyebár a kamatyolást nem igazán lehet virtuálisan elintézni. Ekkor következik be az előjáték első mozzanata, az úgynevezett randevú. (A vélemények megoszlanak arra nézve, mi minősül tisztességes randevúnak. Azonban hagyományos módon a férfinak kell elhívnia a nőt, méghozzá nem kocsmába, hanem ajánlatos módon teázóba, kávézóba vagy legalább sétálni. A meghívással a férfi demonstrálja bátorságát a nő felé. A nő azzal demonstrál, hogy elmegy a randevúra.)

A randevú megbeszélésének pillanatában (vagy ha ez mégis élőszóban történik, akkor, mikor kikerültek egymás látóköréből) a nő különös hangokat hallat (pl vihogás, visítás stb, az öröm mértékétől függően) és közben értesíti a fejleményekről az összes barátnőjét, majd együtt megtervezik, milyen ruhát vegyen fel. A férfi eközben büszkén vigyorogva elballag és örül magának.
A nő a randevú előtti este kikészíti az előre gondosan megtervezett öltözékét, kimosva és kivasalva, valamint kipucolja a cipőjét, és feltesz egy arcpakolást. A férfi megnéz egy filmet, megiszik egy sört a haverokkal, majd hazamegy és lefekszik aludni.
A randevú napján a nő felkel reggel, uborkával borogatja a szemeit, feltesz még egy arcpakolást, majd kétségbeesetten körbe-körbe szaladgál a lakásban, mert eszébe jut, hogy esetleg egy másik outfit-et is választhatott volna. Eközben a férfi a másik oldalára fordul és alszik tovább.
Ezután a nő megpróbál lenyugodni, teázik, és reggelire is eszik valamit. Mondjuk egy kis salátát, mert már napok óta diétázik, hogy kellőképp csinosan mutasson az öltözékében. (Ha teltebb alkatú, további korrigálás céljából hasleszorító bugyit vesz fel, ha kicsinek találja a melleit, extra szivacsos push-up melltartót, ha pedig bátor típus, egyáltalán nem vesz fel melltartót. Fő az őszinteség.) Ezután lemossa az arcpakolást, arclemosót és arcradírt használ, a következő fél órában pedig minden egyes felesleges szőrszálat eltávolít a testéről. Mire ezzel elkészül, a férfi közben (valahol a város túlsó végén) felébred, elfogyasztja a reggelijét, kávézik, majd meglátogatja a vécét, esetleg rágyújt. Ezek után intézi napi teendőit, úgymint félelmetes mennyiségű fekvőtámasz, majd Pókemberként leveti magát a ház tetejéről, hogy megmentsen egy öreg nénit egy száguldó kamiontól, ki tudja...
A nő mindeközben lezuhanyzik, testradírt, narancsbőr elleni tusológélt, illatos szappant és intim lemosót használ, majd megmossa a haját, balzsamot, hajpakolást és hajdúsító szérumot tesz rá. törölközőben kirohan és megcsinálja a manikűrjét és a pedikűrjét. Kifehéríti a fogait egy extra gyors fehérítővel, fogat mos, szájvizet használ. Eközben a férfi elfogyaszt egy fél zacskó szotyit.
A nő beszárítja, majd kivasalja/begöndöríti a haját, hajvégápolót és hajlakkot tesz rá, és nekiáll a sminkelésnek. A férfi lemegy a kisboltba melegítőalsóban és egy szakadt cipőben, esetleg felfedezi a rák gyógymódját, vagy elhesseget egy, a Föld felé tartó meteort.
A nő elkezd sminkelni. Szem körüli frissítő gél, mattító krém, sminkalap, alapozó, korrektor, púder... (a férfi közben megsétáltatja a kutyát) ... szemöldökceruza, szemhéjpúder, szemhéjtus... (a férfinak közben eszébe jut, hogy lassan ideje lenne készülődni)... szemceruza, szempillagöndörítő... (a férfi ezalatt lezuhanyzik, megmossa a haját és a fogát, majd elgondolkozik azon, hogy megborotválkozzon-e, de végül a macsó hatás érdekében nem teszi)... pirosító, szájfény. És kész.
A nő parfümöt, hónalj-, intim- és lábdezodort használ, majd bekeni magát egy extra finom illatú, extra hidratáló, bőrfeszesítő, csillogós testápolóval, ezek után megnézi magát a tükörben. Behúzza a hasát, és ellenőrzi, hogy az éjszaka folyamán nem hízott-e a feneke. A férfi eközben némi dezodort, illetve parfümöt fröcsköl magára, majd büszkén szemléli izomzatát a tükörben.
A nő magára ölti a betervezett ruhákat, és kétségbeesetten kutat hozzáillő ékszerek után. A férfi kivesz a szekrényből egy tiszta és remélhetőleg vasalt nadrágot és pólót, és felveszi. A nő gyorsan kiválasztja 100darabos táskagyűjteményéből a megfelelő darabot, majd felveszi az előre kikészített cipőt. A férfi beledugja a zsebébe a pénztárcáját, a kulcsát és az iratait, majd felveszi a maximum 3-4 pár cipője közül az egyiket. (A nő táskájának tartalmával inkább most nem foglalkoznék...)
Indulás előtt még belepillantanak a tükörbe. A férfi végigsimít borostáján, a nő megigazítja a sminkjét. Hogy ezek után mi következik, talán majd egy következő bejegyzésben taglalom... :)
 

Itt a tavasz, lassan a nyár is, és ez ugyebár párzási időszak az élőlények nagy része számára. Igaz, az emberek életében az év bármely szakaszában a toplistás problémák egyike a szaporodás, illetve az ehhez megfelelő partner keresése, ám ilyenkor (talán az egyre kevesebb ruha, vagy a jó időnek köszönhető szabadtéri lehetőségeknek hála) talán méginkább megjön a kedvünk az ismerkedéshez.
Nőnemű példány lévén, képtelen vagyok férfi szemszögből avagy semlegesen beállítani ezt a problémát, ám az elmúlt néhány évben alkalmam nyílott megfigyelni néhány hímneműt is, így a megfigyelések eredményeit ezennel közzé is teszem. Azonban ne feledjük, bejegyzésem elsősorban hölgyeknek szól, férfiak csak saját felelősségre olvassák!

Először is jegyezzük meg jól: megfelelő pár után kutatni olyan, mint gyémántot keresni a trágyadombon. Elvárásaink nem lehetnek túl magasak, hacsak nem bizonyíthatóan a genetikailag tökéletesített szupernő kategóriába tartozunk. (Ebben az esetben keressünk magunknak egy szuperhőst.) A romantikus filmekben látható eltorzított jellemű hímekről feledkezzünk meg, nyálas DVD-inket dobjuk a kukába! A férfiak szőrösek, leizzadva büdösek, előszeretettel fogyasztanak sört, valamint fogalmuk sincs a nők problémáinak mibenlétéről, kivéve, ha valami egészen nyilvánvaló dologról van szó. (Tehát, ha mondjuk sírva fakadunk, ne várjuk tőle, hogy kitalálja, miért. Magyarázzuk el nekik érthetően és őszintén, pl: "Azért sírok, mert egy tapló vagy!" / "Semmi baj, csak sokat kellett dolgoznom és fáradt vagyok, nem a te hibád!" Az utóbbi variációban majd kedvesen megpróbál megvigasztalni, pl: "Ne hisztizzél már, más is dolgozik, szedd össze magad és menjünk sörözni!" Ezen ne sértődjünk meg, hiszen az a tény, hogy ösztönei sugallatának ellenére nem menekült el már az első könnycseppnél, már felér egy szerelmi vallomással.)

A lényeg: ne legyenek illúzióink, sem teljesíthetetlen elvárásaink a hímneműekkel szemben. Visszatérve a korábbi hasonlathoz, ha egy gyémánt a trágyadombon hever, nagy valószínűséggel sz*ros, de ettől még az értéke ugyanúgy hatalmas. Vagyis jobb, ha adunk egy esélyt a jelölteknek, mielőtt ítélkezünk felettük.
Azonban semmiképp se randizzunk olyannal, aki: 1. mindenkire rámászik, hiszen a szokások nehezen változnak; 2. akinek már a gondolatától is a hányinger kerülget, mert ez valószínűleg később sem fog változni; 3. akit már láttál bemenni a bőr- és nemibeteg gondozóba, vagy kijönni onnan.
Gondoljuk át jól, milyen célra szeretnénk partnert találni. Amennyiben csak párosodás a cél, nem kell, hogy szellemileg is partnerek legyetek, ha pedig az illető csak mutogatásra van szánva, akkor fontos, hogy úgy nézzen ki, mint egy igazi filmsztár, fullextraként belefér persze az is, hogy udvarias és lehengerlő legyen másokkal. A legnehezebb dolgunk akkor van, hogyha hagyományos értelemben vett kapcsolatra vágyunk, vagy esetleg elveink vannak azzal kapcsolatban, hogy megadjunk annyi tiszteletet egy férfinak, amennyit mi is elvárunk tőle.

Ha még mindig nem mondtunk le a holdfényes parkban, virágzó fák alatt tett sétákról, íme néhány tipp, melynek segítségével megóvhatjuk magunkat attól, hogy totálisan elcsesszük a véletlen által esetlegesen kínált nagy lehetőséget.
1. Az intelligens, kedves, szeretetreméltó és jó kiállású úriemberek el vannak rejtve a világ különböző zugaiban. Lehet, hogy pont egy építkezésen, a kisboltban vagy épp egy edzésen fog megjelenni az illető. Azonban elenyészően kicsi az esélye annak, hogy párunkat valamely társkereső oldalon találjuk meg, ezzel kapcsolatos tapasztalataimat lásd egy korábbi bejegyzésben.
2. NE várjuk tőle, és ne is kényszerítsük arra, hogy mindenben a kedvünkben járjon, mert a végére olyan papucs lesz belőle, hogy legfeljebb a lábunk melegítésére lesz alkalmas hűvös téli estéken, másra nemigen.
3. Ne játsszuk meg magunkat előtte már az első randin sem, jobb, ha tudja, mire szerződik...
4. Tudományosan bizonyított tény, hogy a férfiak és a nők intelligenciája között a biológiai nemük nem okoz különbséget. Bármit is tapasztalunk, ezt mindig tartsuk szem előtt. (Még akkor is, ha a párunk a fürdőszobában úgy viselkedik, mint egy lelkes rozmárbébi :D)

Ki milyen virágot szakít, olyat szagoljon, szokta mondogatni édesanyám (úgy látszik, ez a közhelyek napja). Tehát, ha mondjuk egy nagy, puha plüssmackóra emlékeztető hímneműt választottunk párunknak, ne akarjuk holmi diétákkal és edzésprogramokkal zaklatni, mivel ez az ő dolga. Azonban, ha párunk úgy néz ki, mint egy görög szobor, akkor ne csodálkozzunk, ha alvás közben úgy érezzük, hogy a Diszkoszvető szobrának mellkasára hajtottuk a fejünket. Ha szőrös típus, ne ébresszük a mellkasára és intim régióira öntött forró gyantával, ha pedig inkább csupasz, ne várjuk tőle, hogy váratlanul, végtelen szeretetünk hatására kiszőrösödjön. Ha fiatal, ártatlan fiúcskára vágytunk, ne várjuk tőle, hogy érett férfiként viselkedjen bizonyos helyzetekben, ha pedig vágyunk tárgya egy erős, határozott férfi volt, ne akarjunk belőle papucsot faragni. Egyszóval: rácáfolva a nőket érintő ostoba sztereotípiákra, viselkedjünk értelmesen és logikusan. Legyünk minden körülmények között korrektek, amennyire lehet, ám sose feledjük: nem vagyunk sem az anyja, sem a házvezetőnője, sem a személyi tanácsadója. Végül is, egy kapcsolatnak arról kellene szólnia, hogy két ember jól érzi magát együtt, nem igaz? :)

Útmutatóm rövid és egyszerű tanácsokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogyan váljunk makulátlan, köztiszteletnek örvendő és böcsületes hazánkfiaivá.

1. Olvassunk megfelelő irodalmat (pl. kurucinfó) napi rendszerességgel!

2. Ha ez sem hozza meg a várt IQ-csökkenést, verjük a fejünket a falba, míg maradandó agykárosodásunk nem lesz. Kis szerencsével ez némi afáziával is fog járni, melynek hatására elfelejtünk mindent, amit eddig a magyar helyesírásról tanultunk. Ne feledjük: egy igazi hazafi nem igazodik holmi ránk erőltetett, nyilvánvalóan zsidó eredetű rendszerhez. A helyesírási szótárat egyébként is mocskos kommunisták szerkesztették.

3. Vegyünk magunkra turulmadaras, nagymagyarországos pólót rovásírással (természetesen nem kell tudni, mi van ráírva, ugyanis más nagymagyarok sem tudják). Lengessünk továbbá Árpádsávos zászlót is, ha valaki nagyon elszánt, kitűzheti a háza elé, sőt, a kisboltban is kizárólag a piros-fehér csíkos nejlonszatyrot fogadja el. Fontos ugyanis, hogy külsőnk segítségével mindenki tudomására hozzuk nemzeti érzelmeink mélységét - ezáltal pedig elérhetjük, hogy kisebbségi származású szomszédaink csoportosan kergessenek körbe minket a falun.

4. Egy valódi nemzeti érzelmű egyenesen fejezi ki magát. Az olyan, intelligenciát igénylő nyelvi eszközök, mint a szarkazmus, az irónia avagy a humor, csak elrondítják nyelvünket és megmérgezik nemzeti érzelemtől dagadó lelkünket. Ezeknek használata, illetve megértése tehát szigorúan tilos!

5. Sajátítsuk el mozgalmunk ideológiai alapját. Dióhéjban: vissza kell csinálni Trianont (egyébként is, annak a szerződésnak a hatálya már LEJÁRT), valamint kiirtani a más etnikumhoz illetve politikai mozgalomhoz tartozókat. Ezután ki kell itani a humoristákat is (lásd: 4. pont), a drogosokat, a melegeket, stb. A nő létezésének egyetlen célja: minél több büszke lelkű magyar fiúnak adjanak életet! Legjobb, ha a megtermékenyítést egy turulmadárra hagyjuk, és mi addig értelmesebb módon foglaljuk el magunkat.
 

A szerkesztő jegyzete:
Nyilván lesznek, akik ezen a bejegyzésen felháborodnak. Őket megkérném, hogy vessék szemüket a 4. pontra, vagy keressék ki a Magyar Értelmező Kéziszótárból a humor, az irónia illetve a szarkazmus fogalmát. Akinek meg nem inge, ne vegye magára...
 

Valahányszor felszállok a buszra, mindig eszembe jut a hajdani Érdekfeszület zenekar egyik fülbemászó kis dala. Rendkívül alpári zenekar volt, emlékszem, a szüleim mindig megkergettek a ház körül, mikor rajtakaptak, hogy hallgatom, nagymamám pedig ki akart tagadni az örökségből. Az ominózus dal arról szólt, hogy egy bizonyos Pista nevű, roppant jólnevelt fiatalembert leszúrnak a buszon. Az utolsó két sor a következőképpen hangzik: "Nem iszik már többé reggelete kávét, erre gondolj te is, mikor használod a BKV-t!" A figyelmeztetés oly hatásosra sikerült, hogy évekkel a dal rendszeres meghallgatása után is felcsengenek fülemben e szavak, valahányszor buszra vagy más tömegközlekedési eszközre szállok.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy anatómiai, etológiai és pszichológiai szempontból milyen egészségtelen és destruktív helyzettel kell szembesülnünk egy reggeli teletömött buszon. Egyesekben még annyi szociális érzék sincs, hogy megfürödjenek, vagy ha más nem, legalább használják a sziszegő szappant. Hogy ilyenek léteznek, személyes példával is alá tudom támasztani a tisztelt publikum számára. Lakik a közelünkben egy nő, vagy pontosabban nőnemű valami, aki oly mértékben tökélyre fejlesztette az antiszociális büdösséget, hogy az FBI nagy összegeket ajánl fel neki azért, hogy belépjen az USA hadseregébe, mint rendkívül pusztító biológiai fegyver. Egyelőre nem tudni, elfogadta-e az ajánlatot, ám egy biztos: ha ő felszáll az első ajtón, mi leszállunk a hátsón, és inkább megvárjuk a következő buszt.

A minap alkalmam volt együtt utazni egy ritka ostoba példányával az úgynevezett "Tini Ribi" nevezetű állatfajnak. Ezek a lények gyakorlatilag humanoidok, ám olyan alacsony intelligenciával, hogy már a retardált kategóriába sem sorolhatók. Ennek ékes bizonyítékát ezennel a tisztelt olvasó elé tárom, amennyiben elég bátor ahhoz, hogy tovább olvasson. Az általam megfigyelt példány a következő módon viselkedett: fejhangon nyávogott, hogy mennyire utálja a tömeget, miközben átnyúlt a fejemen, hogy ugyanabba a fogantyúba kapaszkodhasson, amibe a fajtársai is. Nyilván elkerülte figyelmét a másik oldalán, közvetlenül karmos mellső lába mellett elhelyezkedő kapaszkodási lehetőség. Ezek után minden kanyarban dülöngélni kezdett, mivel ennek az állatfajnak rendkívül rossz az egyensúlyérzéke, továbbá csökevényes patái nem a buszon való utazásra fejlődtek ki az evolúció során. Ezek után a megfigyelt példány felült mellém, vagy pontosabban rám, és az út további részét azzal töltötte, hogy begörbített hátát hozzám dörzsölte, miközben igyekezett hátsóját bármely elérhető testrészemnek nyomni. Ez a viselkedésminta igen különös, még magyarázatra vár, de számomra igen úgy tűnt, mintha a veséit akarná kicsit megpaskoltatni a könyökömmel. Mivel élénk érdeklődést tanúsítok más fajok iránt, igyekeztem ezt a barátságos gesztust gyakorolni rajta egészen az út végéig...

A mai napon a 22-as járaton folytattam megfigyeléseimet. Ezen a járaton mindenféle ember megtalálható, de legfőképp olyanok, akiknek semmi keresnivalójuk rajta. Az idősebbeken nem kérhetjük számon, hogy már rosszul látnak, és abban a hitben élnek, hogy ez a járat nyugdíjasok számára van fenntartva a temető és a klinikák közötti közlekedés céljából. Így hát nem csoda, ha felszállnak, utat törve maguknak a gonosz, neveletlen és bunkó fiatalok (ún. egyetemisták) között, a botjukat a lábfejemre nyomják, a szatyrukat az intim testrészeimbe, a csokor krizantémot pedig az arcomba. Gondolom, így próbálnak ártalmatlanná tenni. Ez nekik sosem sikerül ugyan, de ma délután olyan veszélyes fajt fedeztem fel, amely bizonyítottan agresszív és emberekre is veszélyes. Látszólag a Homo sapiens hímjére hasonlít, de ennyi erővel lehetne akár chupakabra is, bambán torz ábrázata miatt ugyanis lehetetlen megállapítani, vajon milyen eredetű lény, illetve azt is, hogy tisztában van-e egyáltalán saját létezésével. Agresszivitása egészen nyilvánvaló: kedvenc szórakozásának azt tekintette, hogy egy váratlan pillanatban ököllel állcsúcson vágott, majd, mikor válaszképp éppen le akartam volna tépni vállamhoz lógó genitáliáit, egy "bocs"-jellegű hangsort morogva megadta magát.

Megfigyeléseimet a jövőben is folytatni fogom, bár már semmilyen porcikám nem kívánja e kétes eredményű kutatást. Kérem a kedves olvasókat, hogy együttérzésük jeléül juttassanak el számomra némi házi pálinkát a békésebb megfigyelési módszerek érdekében. Köszönöm.

 

Viku társkeresős beszámolóin felbuzdulva jómagam is kedvet kaptam hozzá, hogy ilyesmivel próbálkozzak. Viszonylag fiatal lévén elég masszívan ki vagyok ugyan téve a perverzeknek, de gondoltam, legalább röhögök egy jót, meg csak nem vagyok már 16. Kifejezetten kíváncsi voltam arra, mennyi offenzív üzenetet fogok kapni, és ebből majd milyen szuper gender-nyelvészeti cikket rittyenthetek majd, kiegészítve néhány csetes kamutizenhároméves illetve egy-két bulizás közbeni élménnyel.
A hipotézisem tehát mondhatni az volt, hogy nagyrészt bunkó perverzek fognak írogatni. Eléggé meglepődtem, hogy az érdeklődők nagy része egész rendes, sőt vannak nagyon szimpatikusak, tehát simán lehet ott is pasizni (mondjuk ezt nem hittem volna). Ámde a dolog poén része természetesen a fura üzenetekben rejlik, amit ezennel megosztok a nagyérdeművel. (Előre is figyelmeztetek mindenkit, hogy sehol nincs olyan humorérzékem, mint Vikunak. Olyan nőből egyszerre csak egy élhet egy ekkora országban, de azért próbálkozni lehet :))

Tehát a következő leveleket kaptam:

"Szia, Tamás vagyok, a barátnőmet keresem. Lenne kedved hozzám?" - Ez egy tök értelmes levélnek tűnik, ugye? Az is lenne, ha a kornál nem villogna ott egy bazinagy 61es! (Az enyémnél meg egy 21es ugyebár.) Mottója: "A kor nem számít!" és be van írva neki, hogy max 40 éves nőt keres...
Válasz: Bocsi, nekem nem, de a nagymamám eléggé magányos. Ő most lesz 80 éves, de olyan teste van, mint egy 60 évesnek. Megadjam az elérhetőségét esetleg?

"Huu de jó szopos szád van!" írta Óriásrudi becenvű illető, persze kép sehol, egyéb infó semmi... Ebből aztán könnyedén leszűrhető, hogy nemcsak egy ocsmány, hegyi troll kinézetű tapló az illető, hanem a péniszmérete nagyjából a kulturális szintjével egyezik meg - vagyis gyakorlatilag már mínuszban van. Felhívnám a figyelmet a botrányos helyesírásra.
Válasz: Bocsi, nem látszik a képen, de van egy elég durva fogszabályzóm és 3 db hegyes tüskés nyelvpiercingem. Mielőtt ezekhez eljutsz, meg kell ismerkedned azonban a képen is látható (*megjegyzés: kb a kép felét kitakarja*) acélbetétes bakanccsal. Még mindig szeretnéd?

"Szia, Géza vagyok, 41 éves, szívesen kényeztetnélek! Mit szólsz?"
Válasz: Köszi, nem kell, kényeztet engem az anyukám eleget. Ma reggel is ágyba hozta a rizsfelfújtat. Úgy gondolod, fel tudod venni vele a versenyt?

"Szia, nagyon szép vagy, lenne egy ajánlatom a számodra, amit egy ilyen gyönyörű lánynak biztosan el kell fogadnia!" - írja egy másik 40+os hapsi.
Válasz: Szia, egészen pontosan milyen ajánlatra gondolsz? Mert most például nagyon jól esne egy somlói galuska...

"Szia! Szereted, ha csókolgatják a lábadat? Szereted a partneredet kikötözni és korbácsolni? Írj, ha benne vagy!" - írja BDSM_lábfétis nevezetű illető.
Válasz: "Ööö végülis benne, csak gyorsan küldjél már egy Canestent a lábamra légyszíves. Csókollak. UI: A lábujjamról a szőrt leszedjem? Mert nem nagyon szeretném."

"Szia! 43 éves vagyok, nem vagyok független, most mit hazudjak, úgyis észrevennéd. Szívesen jól érezném magam veled, semmi komoly, várom a válaszodat."
Válasz: ... hát kb erre úgy reagáltam, hogy ANYÁD! Most komolyan, annyit érek én, hogy egy nálam cirka 22 évvel öregebb, nős faszinak a kis ribanca legyek? Ennyibe néznek ezek? Olyan hülyének, aki egy ilyenre bassza el a fiatal éveit, hogy ott legyen lyuknak, ha otthon az asszonynak nincs kedve? Na, kb ezt írtam le neki, kulturáltabb megfogalmazásban, persze.

"szia.legyen szép napod. figyi.lenne egy olyan lehetőség pesten,hogy nem kelhirdetést csinálni. nem láthatja senki a tested,az arcod. itt vannak olasz vendégek egy szálodában. 30 ember jött. tegnap. ők kérnek lányokat, emailban elkel küldeni nekik a fotót a lányról,és válasz a vendég melyik lánnyal szeretne lenni. jól meg fizetnek.és csak pár órát vele kel tölteni. elvisz vacsorázni meg ilyesmi. nem egyből a szexre kel gondolni. na oké. azis van. de csak 1 pasi választ. nem kel több pasival lenni. 3-4-5 óra az egész,vagy néha egész éjszaka. de keresel 80-100 ezret egy ilyen alkalommal. és ez folyamatos lenne. gondold meg"
Válasz: "Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Mélyen megrendített a levele, ha már Ön is ilyenekkel foglalkozik, hát nem csodálom, hogy szarban az ország. Hát szedje mán össze magát!"
A bizonyíték, hogy a rossz helyesírás bizony könnyen árulója lehet valakinek :DDDD
 

Életem legszarabb napja volt. Az órákon nem értettem semmit, az emberek keresztülnéztek rajtam, a pasik nagy ívben elkerültek. Ha a tükörbe néztem, egy megtépázott boszorkány nézett vissza rám, mert nemhogy a Taft nem tartotta meg a hajamat, de valószínűleg még a csónaklakk sem segített volna. Miután hazabotorkáltam az órákról, hulla fáradtan, próbáltam aludni egy kicsit edzés előtt, de végül annyi lett belőle, hogy bőgtem és hőbörögtem egy sort az anyámnak. Megfordult a fejemben, hogy nem megyek be edzeni, de aztán eszembe jutott, hogy ott legalább bottal megpiszkál néhány hímnemű, így összeszedtem magam és bevánszorogtam.
Persze meglepően szánalmas volt a teljesítményem (ráadásul bemutatóztunk, hurrá). De ami edzés után várt rám, az legalábbis bebizonyította, hogy nincs olyan, hogy nem lehet már szarabb. Kiderült ugyanis, hogy valami rendkívül bátor, ámde félelmetesen maximalista egyén ezidőalatt sikeresen kifosztotta az öltözőinket. (Megjegyzem, akkor az egyszer hagytam kint bármit is.) Se telefon, se iratok, a fiúktól is elvittek mindent, amit csak lehetett, ámde ezen még csak meg sem ütközne az ember, viszont észrevettem, hogy a kabátzsebemből eltűnt egy kifogyófélben lévő öngyújtó illetve 80 Ft (azaz NYOLCVAN FORINT) aprópénz is. Utóbbi tényt nemcsak én, de még a helyszínre érkező rendőrök is röhögve konstatálták...
Két másik károsulttal (persze két hímneműről van szó, tetézve szerencsétlenségemet) együtt elhatároztuk, hogy feljelentést teszünk. Az egyiküknek még a nevét sem tudtam, csak annyiból volt ismerős, hogy olyan fejjel mászkált, mint aki konstans be van tépve - később kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz, valószínűleg neki a szervezete termeli a THCt vagy bármi mást. Mindenesetre ekkor még nem is sejtettem, hogy veszélyesen hülye :D
Már a bűncselekmény estéjén jobb kedvre derültem a nyolcvan forinton, ami ritka nyomorékul nézhetett ki egy hivatalos rendőrségi jelentésben. Másnap reggel azonban hajnali 8kor a nagyállomáson már nem volt annyira jó kedvem, tekintve, hogy olyan álmos voltam, mint még soha. Az egyetlen nap, amikor alhattam volna délig... Ámde hamarosan kisebb gondom is nagyobb volt ennél, ugyanis képzeljük el azt az alapszituációt, mikor egy Disznós és egy Mészáros elmennek feljelentést tenni... és ugyebár nem feledkezhetünk meg a NYOLCVAN forint készpénzről sem... X'D
Mikor engem hallgattak ki, 2 nyomozó is volt a szobában, Sándor Mátyás felügyelő és Timár Mihály felügyelő. Az első kérdésük az volt hozzám, hogy a hajam vajon festett-e avagy természetes. Mondtam nekik, hogy festett, ezután a motyogós Sándor Mátyás kérdezgetett, miközben kollégája egy nem gyengén hallássérült csajt faggatott ordítva, hogy nem ismer-e esetleg Lakatos Rodrígó vagy Rézműves Krisztián nevű illetőket. Ezután lent, a porta mellett egy kínai szappanopera megtekintése közben elfogyasztottam egy szendvicset, illetve egy kisebbségi szappanoperának is tanúja lehettem, ráadásul élőben. Lassan (nagyon lassan) a többieket is kiengedték, addig egy cirka 40 ember kereste Sándor Mátyást, én pedig laposra ültem a fenekemet.
Mindeközben Disznós úr bőszen ostromolt, hogy vajon csak a másik szendvicsemért vagy valami másért is, az inkább maradjon a múlt homályában. Így hát, mire "betépett fejű" Janó is előkerült, már igencsak megviselt állapotban voltam, így nem is csoda, hogy örömömben elkezdtem a tömött váróteremben azt kiabálni neki, hogy "én még férfit így nem vártam!" :)
Ezek után összehasonlítottuk a vallomásunkat, melyből hímsoviniszta módon a fiúk két példányt is kaptak, én meg csak egyet. Félreértés ne essék, nem szoktam én szidni a rendőröket, kedvesek is voltak meg látszott is, hogy sokat dolgoznak, de minden bizonnyal az irodalmi érzékük nem túlzottan fejlett. A vallomásokban ugyanis ilyesmik szerepeltek: "Az öltöző ajtaja kulccsal zárható, de nem volt zárva." "Az öltözőre nem lehetett rálátni, annál is inkább, mivel a terem ajtaja be volt csukva." Egy másik vallomás ugyanezt azzal indokolja, hogy az öltözőnek "tele fa ajtaja" van. (Mivel van telefon meg teletubby is, nyilván ez sem zárható ki a sorból.) Ezenfelül az öltözők pontos elhelyezkedésének leírásából az sem volt kihagyható, hogy Janó rendkívül meglepő módon a "szemközti férfi öltözőben öltözött, egészen pontosan Disznós Xxxx mellett". Ez a tény, valamint, hogy pont ott lyuk van a falban, és át lehet látni a női öltözőbe, Sherlock Holmest már nyomra is vezetné.
Mindezek után egy elképesztő nap következett, melynek során megjártuk a HSZKt egy nyomorult kis papírfecni miatt, amit ők ideiglenes diákigazolványnak titulálnak és legalább háromszor kell időpontot kérni miatta, miközben csak egy nyomtatott kis szar, amit bárki könnyűszerrel hamisíthatna egy szimpla tróger nyomtatón otthon. Végigsétáltunk az egész városon oda-vissza, kábé úgy háromszor, közben pedig a szemtelenkedő fiúkat ütöttem-vertem, és mikor Janót felhívta az anyukája, beleüvöltöttem a telefonba alpári taj paraszt módjára, hogy "gyere vissza az ágyba, cicafiú!" :D Ettől az anyukája teljesen meghatódott, és gyorsan le is tette a telefont, nehogy megzavarja a romantikus pillanatot... X'D
 A történet tanulsága, hogy minden rosszban van valami jó. Például azóta van új telefonom, amit nem tudok kezelni, többé-kevésbé normális fotó lesz a személyimen és a diákomon, és saját magam megvigasztalására beszereztem egy gyönyörű Ramones pólót is. De ha esetleg valaki szeretne 80 forintot adományozni, szívesen fogadom :DDD

Az úgynevezett férfi egy olyan lény, mely abban a hitben él, hogy bizonyos születési előjogoknál fogva (nevetesen, hogy rendelkezik pénisszel) ő a teremtés koronája. Ezt a meglehetősen vicces feltevést valamennyi példány teljes komolysággal vallja, és természetesen emiatt súlyos felsőbbrendűségi komplexusban is szenvednek.
Kutatásaim során bátorkodtam beszerezni néhány kísérleti példányt, ám ezel előbb-utóbb elpusztultak vagy megszüktek, habár rajtuk végzett kísérleteim teljességgel humánusnak voltak mondhatók. Bár jómagam a kevéssé prototipikus példányokat kedvelem, azt a következtetést levonhatjuk, hogy a férfi, mint olyan, képtelen az alkalmazkodásra. Amennyiben mégis sikerül valamilyen módon rábírni, hamarosan kedélybeteg lesz és elveszti szaporodóképességét is, természetes ösztönei közül csak az életösztön marad meg, bár idővel az is megcsappan. Ez a tünetkomplexus a "papucs" nevet kapta a jelenséggel foglalkozó tudományos munkákban és a köznyelvben egyaránt.
A férfiről tudni kell, hogy természetével ellenkezik a monogámia jelensége. Ezért aztán azok a társadalmi konvenciók, melyek szerint élete nagyrészét egyetlen nővel kellene leélnie, igen károsak a férfi testi és lelki egészségére, ugyanis fajfenntartó ösztöneinek emiatt nem tud eleget tenni - vagyis nem tudja saját génjeit minél nagyobb arányban szétszórni a populáció női egyedei között. Amennyiben a férfit monogámiára kényszerítik, rövid úton depressziós lesz, sörhasat növeszt, és fajfenntartás helyett inkább a televízió és egyéb pótcselekvések (dohányzás, alkoholfogyasztás, pornófilmek) kötik le az idejét. Ezen tünetegyüttesek produkálásakor az ember hímjét "férjnek" nevezzük.
A férfi, mint hosszas kísérletek során kiderült, teljességgel alkalmatlan a háziasításra, ugyanis a domesztikáció során teljességgel elkorcsosul, férfias jellegét elveszíti, izomzata és idegrendszere látványosan leépül. Mivel az evolúció során a vadászó életmódhoz alkalmazkodott, fizikailag és mentálisan alkalmatlan arra, hogy egész nap szobába zárva üljön, egyszerre több dologra koncentráljon vagy lehajtsa maga után a vécéülőkét; de főképp nem képes arra, hogy velehe is megtanuljon parancsoknak engedelmeskedni. Ezért, ha valaki egy férfit szeretne tartani, mint háziállatot, rengeteg körülményt számba kell venni.
Először is, a férfinak jobb kint, a szabadban. Egyébként sem szoktatható könnyen kézhez, azonban, ha lakásban akarjuk tartani, ne reménykedjünk abban, hogy ott valaha is tisztaság lesz. A dolgok helyét megjegyezni képtelen, csakúgy, mint arra, hogy feltakarítson maga után; a fürdőszobában pedig nagyjából úgy viselkedik, mint egy elszabadult rozmár. Ennek ellenére az időjárásra rendkívül érzékeny, egy egyszerű megfázás csaknem halálos lehet nála. A példányok többsége rendkívül szőrös, számoljunk gyakori vedléssel. Öltöztetése, etetése és megfelelő karbantartása hatalmas odafigyelést kíván, de a törődést meghálálja szexuális interakciók útján. Amennyiben azonban hűséges és idomítható társra vágyunk, válasszunk inkább egy kutyát!
(Természetesen a jelenleg hozzáférhető hímek között előfordulnak olyan genetikailag módosított példányok, melyek képesek a lakás tisztán tartására, van esztétikai érzékük, hűségesek vagy képesek a fürdőszoba és vécé etikett szerinti használatára. Ezek közül a tulajdonságok közül általában csak egyet válaszhatunk, ugyanis ha több gén módosul az egyedekben, gyakran az adott példány a saját nemével szeretné megoldani a fajfenntartást.)

Úgy tűnik, ez a meglehetősen kényes téma nem egészen világos szegény kis marslakók számára, akik értetlenül állnak A földlakók nemi élete c. film és a redtube-on található szolid és implicit felvilágosító filmek sokasága előtt. Egyszerű viselkedéstani jellegű magyarázatom következik. (A szexboltokban kapható csodás produktumok pontos funkciójára és a japán tintahalas pornókra nem térnék ki annak érdekében, hogy legalább a méltóság látszatának töredékét megőrizhessük az idegenek előtt...)
Az ember nevezetű fajnál a természet általános törvényeivel szemben a nőstény kajtat a hím után, a hím ezalatt legfeljebb a szaknyelven f*szlengetés névvel illetett viselkedésmintázatot mutatja, ami nagyjából a következőket takarja: színvonalas verbális közeledés a nőstény érdeklődésének fenntartása céljából (pl. örök klasszikus ebben a műfajban a "Jó a segged, kő kóla?"), a nőstény tomporának nyilvános markolászása a tulajdonviszonyok rendezése végett (vagyis hogy más hímek ne is reméljék, hogy megkörnyékeztethetik magukat az adott nősténnyel), illetve alkoholtartalmú italok vásárlása a nőstény részére (ez már igen nagy kitüntetésnek számít). Nagyjából ennyi elég is ahhoz, hogy egy, a hierarchiában magasan álló hím partnert találjon. Azonban a rangsorban nagyon alacsonyan álló hímeknek vajmi kevés esélyük van minderre, az ő részükre találták ki a számítógépet, hogy addig is legalább elfoglalják magukat valahogy, és ne keseregjenek saját siralmas helyzetükön. Ugyanez természetesen a nőstényekre is igaz, így vált lehetővé, hogy én most itt blogoljak a marslakóknak, míg fajtársaim a szaporodással vannak elfoglalva.
Azt, hogy valaki alfahím lehessen, mint már említettem, több módszerrel is el lehet érni. A régi időkben még az adhatta tovább genetikai állományát, aki a legjobb tulajdonságokkal rendelkezett és képes volt bármit túlélni, ma már, hála az orvostudománynak, minden hülye szaporodhat. Ha az adott hímet például csekély méretű pénisszel áldotta meg a genetika, különböző protézisek segítségével pótolhatja eme hiányosságát. A legfőbb ilyen protéziseket bankszámlának nevezzük, ennek a kompenzációs jelenségnek a legfőbb tünetei: puccos öltöny, hatalmas autó, flancos ház.
Az ember nőstényei az állatvilágban a hímeknél megfigyelhető módon udvarolnak. Minél feltűnőbb külső jegyekkel igyekeznek felhívni magukra a hímek figyelmét. Ezt a célt szolgálják a különböző, kényelmi szempontból szinte rémisztő eszközök, úgymint a merevítős push-up melltartó, a magassarkú cipő, a hasleszorító bugyi, illetve mindenféle furcsa ruhadarabok és a sminkelés is. Ezek célja a hibák elfedése, és előnyös megjelenés kreálása akkor is, ha a nőstény egyébként úgy néz ki, mint egy három hetes döglött ló. A magassarkú cipőkben például magasabbnak tűnnek és hosszabb lábúnak, mellékelt extra a bokatörés, a push-up melltartó pedig a két mérettel nagyobb melltartó zoknival való kitömésének gyári és jóval profibb változata. A hímek a vizuális ingerekre (vagyis a minél nagyobb mellekre) reagálnak, így a kismellű, ám intelligens egyedek arra vannak ítéltetve, hogy magányosan haljanak meg harminc macskájuk társaságában. Köszönöm a figyelmet, hamarosan folytatjuk...
 

Megbízható forrásból tudom (egészen pontosan Kurt Vonnegut tollából), hogy a marslakók vezetője a következőképpen nyilatkozott: "Nem értem, mi ez a nagy felhajtás a sz*pás meg a golf körül". A következőekben bejegyzésem ezt taglalja, ám a kedves olvasót ne tántorítsa el az a tény, hogy esetleg az emberi faj sarja, hiszen mindannyiunknak szüksége lehet némi okulásra a választékos nyelvhasználat és megfelelő helyesírás tekintetében; mindezt tekintetbe véve (különösképpen a mélyen tisztelt köztársasági elnök úrnak) ajánlanám bejegyzéseim rendszeres olvasását.
Először is, ne higgyék, hogy mindent meg tudok magyarázni. Nehezen lehet találni olyan tudóst is, hacsaknem lehetetlen, aki képes észszerű magyarázatot adni a következő emberi jelenségekre, tárgyakra: gumikacsa, fogékszer, csivava, tűsarkú cipő, dísztányér, távirányítós műpénisz, férfi hátszőrzet és Danielle Steel, csak hogy a legkézenfekvőbbeket említsem. Na már most, én nemigen vagyok tudós, csak egy szociális diszfunkciókkal terhelt és kevésbé attraktív humanoid nőstény, tehát ne várjanak tőlem csodát - azonban elég is a locsogásból, térjünk a lényegre!
Az emberi lét értelme, úgy látszik, három dolog: szaporodás, ennek túlzott mértéke ellen egymás háborúk során való kiirtása, illetve bolygónk elárasztása szeméttel. Azokat az embereket, akik az utóbbi kettőt ellenzik, és főképp a szaporodással kívánnak foglalkozni, hippiknek meg grínpíszeseknek nevezik, tiltakozásaikat azonban egy LSD nevezetű speciális termék segítségével mára többnyire kiiktatták.
Tény viszont, hogy behatóbb vizsgálatok során arra derül fény, hogy a szaporodás valóban az a tevékenység, amely leginkább foglalkoztatja az emberiség nagy részét (főképp azokat, akiknek nem kell élet-halál harcot vívniuk a mindennapi betevőért). Szaporodásra az úgynevezett modern társadalmakban, akárcsak az állatvilágban, azoknak az egyedeknek van a legnagyobb esélyük, akik a hierarchia lépcsőjének minél magasabb fokain állnak. Ez a következő két módszerrel érhető el: 1.: ha az illető dúslakodik az anyagi javakban (pénz), 2.: az illető minél inkább megfelel a kor szépségideáljának (a jelenben ez főképp mesterséges úton érhető el, melyhez szintén szükség van egy halom pénzre).
A természet törvényeivel ellentétben az ember nem azért szaporodik, hogy utódai legyenek, sőt, a már említett ún. "fejlett" társadalmakban ezt igyekszik elkerülni. A cél leginkább az élvezet, amelyet az okoz, hogy az egyed edicsekszik a közösségben azzal, hogy micsoda alfahímet vagy alfanőstényt sikerült "meghódítania". Bizonyos esetekben azonban beérik egy alacsonyabb kategóriával is, ekkor a dicsekvés elmarad, illetve van, akinél már az is dicsőség, ha egy ellenkező nemű egyed egyáltalán szóba elegyedik vele...
Köszönöm a figyelmet, következő bejegyzésemben arról lesz szó, hogy hogyan lehet valakiből alfanőstény, és hogy mi okból vadásznak az ember nőstényei a hímekre, holott ez az állatvilágban mindenütt fordítva szokás.