Mélyen tisztelt olvasóim közül sokan nyilván tisztában vannak a szomorú ténnyel, hogy mellméret tekintetében inkább édesapámra hasonlítok. Ez mindigis jelentős hátrányt jelentett számomra az anyagi, illetve magánéleti stabilitás elérésében. Mivel már napok, sőt, hetek óta villog a mellplasztikás hirdetés a fészbukkomon, kellő inspirációt kaptam tehát, hogy végre-valahára megírjam ezt a bejegyzést - az utolsó csepp a pohárban egy olyan nőnemű adatlapjának megtekintése volt, aki napi rendszerességgel tesz fel fényképeket csak a melleiről, azután pedig az üzenőfelán rinyál, hogy miért mindig őt találják meg a bunkók... Na, kisanyám, hármat találhatsz.
Ez a külső nemi szerveket érintő határtalan megalománia, mely napjainkban dívik, gyakorlatilag annyira jó, hogy már tinikorban elrémítse az emberpalántákat saját testük normális értékelésétől. Ezért lehet talán, hogy bizonyos megfelelő fórumokon csak úgy hemzsegnek az olyan, rendkívül színvonalas kérdések, mint például: "Ki tudok majd elégíteni egy lányt a 13 centis péniszemmel?" Ilyenkor nem tudom, hogy a "Bezzeg én a te korodban..." kezdetű válasszal, vagy a humán anatómia beható ismertetésével érnék el többet. A lányok viszont nem kérdezgetik, hogy vajon a 75/B kosaras mellükön meg fog-e akadni valaha is egy fiú tekintete (a válasz: igen, ha nagyítót is mellékelsz hozzá), ők csak otthon bámulják a melleiket a tükörben, és reménykednek, hogy idővel nagyobb lesz (nem, nem lesz, tapasztalatból tudom). Mindennek az lesz a végkifejlete, hogy az első szex alkalmával a fiúk ilyesmire gondolnak: "Jaj, most miért nézi így, biztosan azt gondolja, hogy túl kicsi... áh, de tökmindegy, ha már megfogta..." a lányok pedig: "Na, most mi van, te se láttál még ilyen kicsi mellet, még pornóban se, mi? Sebaj, ha behúzom a hasam és felfújom a tüdőm, olyan leszek, mint a pamelaanderzon... vagy mint egy kanos galamb."
Mivel enyhén szólva kényelmetlen folyamatosan behúzott hassal és kidüllesztett mellel végezni a párosodás nemes folyamatát, az ember lánya előbb-utóbb elkezd alternatív megoldásokon gondolkodni, úgymint fogyókúra, fitneszedzés, push-up melltartó. Ezek mind válogatott középkori kínzóeszközök, melyek mértéktelenül való alkalmazását messziről kerülni kell, ugyanis ha Isten azt akarta volna, hogy salátán éljünk és egész nap ugráljunk, akkor egész bizonyosan nyúlnak teremtett volna bennünket. A hímneműek más módszerekkel kompenzálnak, például testépítéssel, flancos kocsikkal vagy Armani öltönnyel - ezek a mai világban bizony teljesen legális és fájdalommentesen felhelyezhető péniszprotéziseknek tekinthetők.
Aztán egyszer csak jött valami hülye, és kitalálta, hogy a mellimplantátummal nem szerencsétlen, mellrákos vagy egyéb deformációtól szenvedő nőknek kell segíteni, hanem ültessük csak be fűnek-fának, így majd növekszik a profit is, meg a férfiak is örülnek, hogy akár kedvenc focilabdájukat is odaképzelhetik a barátnőjük mellei helyére, ha fogdosás közben lehunyják a szemüket. Gratulálok, egyszerűen zseniális. De legalább hajótörés esetén nincs szükség mentőmellényre.
A szivacsos melltartó nagy titka pedig, hogy olyan érzés, mintha egy dróttal kimerevített, vastag téli zokni lenne az ember mellére húzva télen-nyáron, vagyis rendkívül kényelmetlen. (Fiúk, mintha egyfolytában szuszpenzoros gatyát kéne húznotok a kukitokra.) De ne aggódjunk, akinek nincs szüksége melltartóra (mivel nincs mit tartani), az legalább megspórolhatja ezen kínzóeszközök egyébként igen borsos árát.
És a plasztika? Hát igen, ha lehetne, én is szeretnék kisebb füleket illetve orrot, óriási feszes és kerek melleket, formásabb feneket, vékonyabb derekat, hosszú lábakat és egy vízrajzi térképre kevésbé emlékeztető bőrfelületet... viszont egyrészt ez van, másrészt egyszer úgyis öregek és ráncosak leszünk mind (még Madonna is), és a férjünk majd a tizennyolc éves csinibabákat fogja árgus szemekkel lesni az utcán, de az egyetlen dolog, ami kemény lesz neki, az sajnos már csak a járóbotja lesz.Tehát lényegileg pénzkidobás az egész. (Arról nem is beszélve, hogy azt az időt és energiát értelmesebb dolgokba is bele lehet fektetni.)
Azt hiszem, a Bridget Jones naplójában hangzik el egy igen frappáns idézet, miszerint ha kis melled van, a pasi nagymellű nővel fog megcsalni, ha nagy melled van, kismellűvel... Módosítanék a helyzeten: ha nagy melled van, egy még nagyobb mellűvel, aki sokkal vékonyabb, és mindennek a tetejébe teljességgel vállalhatatlan.
A bejegyzés címe a Boogie Mamma zenekar Apró keblek dicsérete c. számából származik. Igen kedves kis dalocska, tudom ajánlani.
