nagyibugyi

Életem legszarabb napja volt. Az órákon nem értettem semmit, az emberek keresztülnéztek rajtam, a pasik nagy ívben elkerültek. Ha a tükörbe néztem, egy megtépázott boszorkány nézett vissza rám, mert nemhogy a Taft nem tartotta meg a hajamat, de valószínűleg még a csónaklakk sem segített volna. Miután hazabotorkáltam az órákról, hulla fáradtan, próbáltam aludni egy kicsit edzés előtt, de végül annyi lett belőle, hogy bőgtem és hőbörögtem egy sort az anyámnak. Megfordult a fejemben, hogy nem megyek be edzeni, de aztán eszembe jutott, hogy ott legalább bottal megpiszkál néhány hímnemű, így összeszedtem magam és bevánszorogtam.
Persze meglepően szánalmas volt a teljesítményem (ráadásul bemutatóztunk, hurrá). De ami edzés után várt rám, az legalábbis bebizonyította, hogy nincs olyan, hogy nem lehet már szarabb. Kiderült ugyanis, hogy valami rendkívül bátor, ámde félelmetesen maximalista egyén ezidőalatt sikeresen kifosztotta az öltözőinket. (Megjegyzem, akkor az egyszer hagytam kint bármit is.) Se telefon, se iratok, a fiúktól is elvittek mindent, amit csak lehetett, ámde ezen még csak meg sem ütközne az ember, viszont észrevettem, hogy a kabátzsebemből eltűnt egy kifogyófélben lévő öngyújtó illetve 80 Ft (azaz NYOLCVAN FORINT) aprópénz is. Utóbbi tényt nemcsak én, de még a helyszínre érkező rendőrök is röhögve konstatálták...
Két másik károsulttal (persze két hímneműről van szó, tetézve szerencsétlenségemet) együtt elhatároztuk, hogy feljelentést teszünk. Az egyiküknek még a nevét sem tudtam, csak annyiból volt ismerős, hogy olyan fejjel mászkált, mint aki konstans be van tépve - később kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz, valószínűleg neki a szervezete termeli a THCt vagy bármi mást. Mindenesetre ekkor még nem is sejtettem, hogy veszélyesen hülye :D
Már a bűncselekmény estéjén jobb kedvre derültem a nyolcvan forinton, ami ritka nyomorékul nézhetett ki egy hivatalos rendőrségi jelentésben. Másnap reggel azonban hajnali 8kor a nagyállomáson már nem volt annyira jó kedvem, tekintve, hogy olyan álmos voltam, mint még soha. Az egyetlen nap, amikor alhattam volna délig... Ámde hamarosan kisebb gondom is nagyobb volt ennél, ugyanis képzeljük el azt az alapszituációt, mikor egy Disznós és egy Mészáros elmennek feljelentést tenni... és ugyebár nem feledkezhetünk meg a NYOLCVAN forint készpénzről sem... X'D
Mikor engem hallgattak ki, 2 nyomozó is volt a szobában, Sándor Mátyás felügyelő és Timár Mihály felügyelő. Az első kérdésük az volt hozzám, hogy a hajam vajon festett-e avagy természetes. Mondtam nekik, hogy festett, ezután a motyogós Sándor Mátyás kérdezgetett, miközben kollégája egy nem gyengén hallássérült csajt faggatott ordítva, hogy nem ismer-e esetleg Lakatos Rodrígó vagy Rézműves Krisztián nevű illetőket. Ezután lent, a porta mellett egy kínai szappanopera megtekintése közben elfogyasztottam egy szendvicset, illetve egy kisebbségi szappanoperának is tanúja lehettem, ráadásul élőben. Lassan (nagyon lassan) a többieket is kiengedték, addig egy cirka 40 ember kereste Sándor Mátyást, én pedig laposra ültem a fenekemet.
Mindeközben Disznós úr bőszen ostromolt, hogy vajon csak a másik szendvicsemért vagy valami másért is, az inkább maradjon a múlt homályában. Így hát, mire "betépett fejű" Janó is előkerült, már igencsak megviselt állapotban voltam, így nem is csoda, hogy örömömben elkezdtem a tömött váróteremben azt kiabálni neki, hogy "én még férfit így nem vártam!" :)
Ezek után összehasonlítottuk a vallomásunkat, melyből hímsoviniszta módon a fiúk két példányt is kaptak, én meg csak egyet. Félreértés ne essék, nem szoktam én szidni a rendőröket, kedvesek is voltak meg látszott is, hogy sokat dolgoznak, de minden bizonnyal az irodalmi érzékük nem túlzottan fejlett. A vallomásokban ugyanis ilyesmik szerepeltek: "Az öltöző ajtaja kulccsal zárható, de nem volt zárva." "Az öltözőre nem lehetett rálátni, annál is inkább, mivel a terem ajtaja be volt csukva." Egy másik vallomás ugyanezt azzal indokolja, hogy az öltözőnek "tele fa ajtaja" van. (Mivel van telefon meg teletubby is, nyilván ez sem zárható ki a sorból.) Ezenfelül az öltözők pontos elhelyezkedésének leírásából az sem volt kihagyható, hogy Janó rendkívül meglepő módon a "szemközti férfi öltözőben öltözött, egészen pontosan Disznós Xxxx mellett". Ez a tény, valamint, hogy pont ott lyuk van a falban, és át lehet látni a női öltözőbe, Sherlock Holmest már nyomra is vezetné.
Mindezek után egy elképesztő nap következett, melynek során megjártuk a HSZKt egy nyomorult kis papírfecni miatt, amit ők ideiglenes diákigazolványnak titulálnak és legalább háromszor kell időpontot kérni miatta, miközben csak egy nyomtatott kis szar, amit bárki könnyűszerrel hamisíthatna egy szimpla tróger nyomtatón otthon. Végigsétáltunk az egész városon oda-vissza, kábé úgy háromszor, közben pedig a szemtelenkedő fiúkat ütöttem-vertem, és mikor Janót felhívta az anyukája, beleüvöltöttem a telefonba alpári taj paraszt módjára, hogy "gyere vissza az ágyba, cicafiú!" :D Ettől az anyukája teljesen meghatódott, és gyorsan le is tette a telefont, nehogy megzavarja a romantikus pillanatot... X'D
 A történet tanulsága, hogy minden rosszban van valami jó. Például azóta van új telefonom, amit nem tudok kezelni, többé-kevésbé normális fotó lesz a személyimen és a diákomon, és saját magam megvigasztalására beszereztem egy gyönyörű Ramones pólót is. De ha esetleg valaki szeretne 80 forintot adományozni, szívesen fogadom :DDD