Több nőtől hallottam már, hogy olyan álmaik voltak, amelyben férfivá változtak - érdekes módon egy férfi sem mesélte nekem az ellenkezőjét. Ezt a jelenséget Freud bácsi szépen megmagyarázza az úgynevezett "péniszirigység" elméletével, sőt, hozzáteszi még azt is, hogy a nőnek el kell fogadnia passzivitását a szexualitásban, már csak biológiai okokból is. (Ezt a félreértést tudjuk be annak, hogy biztosan nem találkozott korbácsos holland dominával.) Jung már némiképp finomít mindezen az animus és az anima, a nőben élő férfi és a férfiban élő női lélek fogalmának bevezetésével. Én mégis azt mondom, mit nekem holmi gender-mainstreaming, vagy a napjainkban már mindenhol elterjedt és általános udvariasság a nők felé, egészen biztosan szétvetne az öröm, ha egy reggel arra ébrednék, hgy férfivá változtam.
Hogy mit tennék, ha ez mégis, valamilyen csoda folytán valóra válhatna? Először is egész nap a farkamat fogdosnám, vakargatnám, meg helikoptereznék vele, na meg persze egy csomót maszturbálnék szexhirdetéses csajokra az interneten. Aztán elmennék bulizni, és felszedném az összes csajt, de persze csak a nagy mellű, magas, vékonyakat. Minden éjjel kamatyolnék, persze mindig mással, és messziről elkerülném az alacsony, komplexusos, bölcsész-blogger picsákat, mert a végén még valami hülye bejegyzésben magamra ismernék.
Aztán egy hétig ünnepelném, hogy soha többé nem kell melltartót vagy magassarkút vennem, a sminkcuccaimat eladnám, a hajfestéket, a gyantázást meg a kozmetikust megspórolnám, és az ebből befolyó kisebb vagyonból vennék egy saját lakást (hogy legyen hova hordani a csajokat), meg egy autót (hogy legyen mivel vinni őket).
Ezek után szereznék valami menő diplomát (mondjuk mint informatikus, jogász, közgazdász stb, szóval valami olyasmit, ami férfias és van presztízse), feltéve, hogy az átalakulás nem jár együtt jelentős értelmi visszaeséssel, és elmennék egy állásinterjúra. Végig büszkén feszítenék, mert senki nem fogja megkérdezni, hogy mikor akarok szülni, és a melleimet sem fogják bámulni, sem pedig a hátsó felemet fogdosni. Hamarabb kapnék fizetésemelést és simán lehetne belőlem főnök is.
Elmennék egy drogériába, és fél óráig bámulnám a tamponos polcot hangosan, kárörvendően röhögve, majd minden hónapban rendeznék egy "Hurrá, nem menstruálok, és mégsem vagyok terhes" partit. Egyszerre három barátnőm lenne, mégsem tartana lotyónak senki. Olyan szőrös lenne a lábam, mint egy tevének, mégis nyugodtan járnék strandra.
Soha, soha az életben nem lennék szerelmes senkibe, és ha lenne feleségem és elválnánk, nem nekem kéne egyedül kínlódni utána a gyerekekkel. A csinos, fiatal kolléganőket körbeudvarolnám a céges bulin, és ha munka után hazamennék, a nőm mindig ott lenne, hogy elém pakolja a vacsorát. Ha valami olyat csinálna, ami nem tetszik, egyszerűen leordítanám a fejét bömbölő oroszlán módjára, aztán elmennék sörözni a haverokkal. Mivel élvezném a focit és a forma1-et is, végre nem unatkoznék, ha bekapcsolnám a tévét. nyugodt lélekkel cigiznék meg innék, mert nem kéne a leendő gyerekem egészségén aggódnom (ahogyan azon sem, hogy a legintimebb testrészemen egy napon bizony egy egész babafejnek kell kiférnie). Végezetül pedig, ha sörhasam nő, nem kell miatta szégyenkeznem, bátran, mondhatom, hogy "Ugyan már, az csak az erőmű fölötti kupola! Kipróbálod, mennyit bír, cica?"
Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a férfiak általánosságban ilyenek, vagy bármi ilyesmit. Nem kell semmiféle iróniát, vagy bármi hasonló marhaságot beleérteni - azt hiszem, tényleg ilyen férfi lennék. Azt sem akarom mondani, hogy a férfiaknak csupa móka és szórakozás az élet, hiszen látok épp elég ellenpéldát. Mindössze annyi a hipotézisem, hogyha a lábam között lógna egy pár centis kis izé, akkor sok olyan problémától megszabadulnék, amiknek a létezéséről a férfiak többsége nem is tud, vagy egyszerűen nem vesz tudomást. Ha valaki mégis azért jött ide, hogy megpróbálja megérteni, milyen érzés egy nőnek, ha mondjuk "nyomulnak" rá, menjen el egy melegbárba bőrtangában és neccfelsőben. A hatás garantált!
