Előre leszögezem, akármilyen hihetetlen is, az itt leírtak mind megtörténtek a valóságban. Na persze a többsége nem velem, mert engem lassan már a kutyák se szagolnak meg, pedig szép vagyok és kedves is. Na mindegy, szóval van egy nagyon kedves barátnőm, aki valahogy mindig bevonzza a legrészegebb, legalpáribb tahókat (gondolom, mert neki van melle), az ő történeteiből is nagy számban válogattam. Nevessenek, avagy sajnálkozzanak, kedves olvasóim, ahogy tetszik!

Tehát az összes történet úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy normális, hétköznapi lány, aki elment bulizni. Mondjuk megivott egy két deci bort, mert az egészséges, aztán pedig táncra perdült a barátnőivel. Ekkor megjelent a dizájnerdrogok és mérhetetlen mennyiségű alkohol hatására magát királyfinak haluzó otromba madárijesztő, és valami igazán frappáns szöveggel próbálta megdobogtatni szerencsétlen lány szívét. Például:
- Na, most meglátjuk, hogy mennyire kemény a segged! - ezzel rácsapott a lány hátsó felére, majd közölte vele: - Hát, nem.
- Gyere máááá ideeeee! - és közben bőszen rángatta a lányt a kezénél fogva, majd mikor ellenkezett, a csodás úriember így szólt: - Jóóóóvaaannnn akkor mennyé vissza bazmeeeeg!
- Hűűű bazmeg, ennek a csajnak mekkora melle van! Gyere máá Pityu, nézzed má, milyen nagy melle van, hát ez már valami iszonyú! - majd távozáskor, saját tökösségét bizonyítandó, belenyomta az arcát a lány dekoltázsába, amiért jutalmul egy istenes parasztlengőt zsebelhetett be.
- Józsi vagyok... egyedülálló. - hangzott a következő jelentkező filmbe illő dumája, ez kivételesen hozzám, csak az volt a probléma, hogy szegény srác ránézésre érthető okokból volt szingli. Korban kábé a "ha az első randim jobban sikerül, az anyád lehetnék" - kategória, egyébiránt pedig a tipikus helyi menő csávó irányvonalat képviselte. Válaszként egy "bocsi, sajnos én nem" - féle kegyes hazugságot kapott, én meg itthon azt, hogy minek válogat, akinek nincs miből.

Persze vannak az extrémebbek is, akik nem átallanak pisilés közben, a női wc-ben rátörni az emberre, vagy esetleg ők maguk ismerkednek pisilés közben. Erre is volt már precedens a közelmúltban, szám szerint három egy hónapon belül, ami azért elég beteg.
Beront a pasi a női vécébe, rádnyit pisilés közben, elkezd bámulni, aztán amikor ráordítasz, hogy "Hát takarodjál már, nem látod, hogy ez a női vécé, te perverz állat!!!" - akkor vagy kinyögi bambán hogy: "Téééényleg?" vagy kiröhög és addig bámul, amíg az arcába nem dobod a klotyópapírt vagy a budikefét.
A másik eset épp a minap történt két barátnőmmel. Kint cigiztek egy belvárosi szórakozóhely előtt, kabátban és teljesen kulturáltan, mikor megjelent két, erősen illuminált állapotban lévő illető. Az egyikük neki is állt kiengedni a fáradt olajat rögvest, a másik pedig megkérdezte a lányoktól:
- Hé csajok, há' nem akarjátok megfogni a farkát? Na? És az enyémet? -
Szerencsére a lányok jó kiképzést kaptak, így a következőt felelték neki kedvesen mosolyogva:
- Ha ennyire meg akarod fogni neki, akkor fogd meg, de tőlünk aztán takarodjál, és ha lehet, dögölj is meg, de azonnal! Na cső! - Ennek köszönhetően egy időre visszavonult, de a táncparketten megintcsak nekem kellett odébb lökdösni, mert már nyúlt volna felénk a retkes mancsával. Nem tudom, az ilyen mit remél, de én csak annyit, hogy egy szép napon letojja majd a fejét egy hasmenéses gólyamadár.
(Hozzátenném, hogy van olyan hímnemű barátom, aki nem zavar, ha bejön hozzám a klotyóba, sőt, felőlem pisilhetünk is együtt, tehát nem vagyok prűd egyáltalán.)

A másik kedvencem, ami ennyire nem aberrált dolog, de azért eléggé gyomorforgató tud lenni, amikor egy fickó nem is a saját nemi szervét ajánlgatja, hanem a haverjáét. Példa:
- Helló kiscsaj, itt a haverom, jó nagy a f***a, nem akarod kipróbálni? Na? Fogjad csak meg, hadd lássam, mit szólsz hozzá! Mi az, hogy nem akarod, hát hülye vagy? Mondom hogy nagy! - Ezek az önkéntes kerítők jó esetben a havert is zavarba hozzák, rossz esetben meg ketten egyesített erővel tukmálják egymás, valószínűleg megdöbbentően csoffadt és a sok alkoholtól már teljességgel defektes himbilimbijét. Egyetlen megoldás, ha az ember azonnal menekülőre fogja a dolgot, és hagyja, hogy egy másik szerencsétlent pécézzenek ki maguknak.

Nos, ez az utóbbi néhány hónap termése, és biztosan állíthatom, hogy ez mind a színtiszta igazság. Biztosan bennünk van a hiba, mert kihívóan öltözködünk (na persze, bakancsban járok bulizni is, és nem igazán szokásunk mínusz fokokban mellkidobós felsőket meg nájlonharisnyát hordani). Vagy netán az a probléma, hogy nagyon kihívóan viselkedünk, amikor épp elmeséljük egymásnak, hogy kinek hogy megy az egyetem? Ki tudja... Szerintem valahol el van rejtve bennünk egy mágnes, ami vonzza a gyökereket, akik ennyit bírnak kinyögni: "Nem dugunk? Nem lesz rossz!", ám taszítja a normális vagy legalábbis elsőre annak tűnő hímneműeket. Na, ezért fog kihalni az emberiség, vagy legalábbis visszafejlődni értelmileg az australopithecus szintjére.

Ezek után mi hazamegyünk, lemossuk a sminkünket, megmossuk a fogunkat, és szomorúan ülünk az ágy szélén pizsamában, miközben kitárgyaljuk, hogy már megint nem volt egy rendes srác se, aki annak tűnt, arra meg hiába mosolyogtunk, hiába mentünk oda táncolni, hiába vettük fel a fészbukkon is, stb, stb.
Ezek a kis nyomorultak meg hazamennek, aztán másnap reklamálnak a haverjaiknak meg az interneten, hogy nekik miért nem sikerül becsajozni, pedig ők úgy, de úgy próbálkoznak, még meg is fürödtek előtte és nem is hányták le a cipőnket. Ez is azért van, mert a lányok a szemét, gazdag, amerikai szörfös pasikra buknak, meg edvárdra a tvájlájtból...