Itt a tavasz, lassan a nyár is, és ez ugyebár párzási időszak az élőlények nagy része számára. Igaz, az emberek életében az év bármely szakaszában a toplistás problémák egyike a szaporodás, illetve az ehhez megfelelő partner keresése, ám ilyenkor (talán az egyre kevesebb ruha, vagy a jó időnek köszönhető szabadtéri lehetőségeknek hála) talán méginkább megjön a kedvünk az ismerkedéshez.
Nőnemű példány lévén, képtelen vagyok férfi szemszögből avagy semlegesen beállítani ezt a problémát, ám az elmúlt néhány évben alkalmam nyílott megfigyelni néhány hímneműt is, így a megfigyelések eredményeit ezennel közzé is teszem. Azonban ne feledjük, bejegyzésem elsősorban hölgyeknek szól, férfiak csak saját felelősségre olvassák!
Először is jegyezzük meg jól: megfelelő pár után kutatni olyan, mint gyémántot keresni a trágyadombon. Elvárásaink nem lehetnek túl magasak, hacsak nem bizonyíthatóan a genetikailag tökéletesített szupernő kategóriába tartozunk. (Ebben az esetben keressünk magunknak egy szuperhőst.) A romantikus filmekben látható eltorzított jellemű hímekről feledkezzünk meg, nyálas DVD-inket dobjuk a kukába! A férfiak szőrösek, leizzadva büdösek, előszeretettel fogyasztanak sört, valamint fogalmuk sincs a nők problémáinak mibenlétéről, kivéve, ha valami egészen nyilvánvaló dologról van szó. (Tehát, ha mondjuk sírva fakadunk, ne várjuk tőle, hogy kitalálja, miért. Magyarázzuk el nekik érthetően és őszintén, pl: "Azért sírok, mert egy tapló vagy!" / "Semmi baj, csak sokat kellett dolgoznom és fáradt vagyok, nem a te hibád!" Az utóbbi variációban majd kedvesen megpróbál megvigasztalni, pl: "Ne hisztizzél már, más is dolgozik, szedd össze magad és menjünk sörözni!" Ezen ne sértődjünk meg, hiszen az a tény, hogy ösztönei sugallatának ellenére nem menekült el már az első könnycseppnél, már felér egy szerelmi vallomással.)
A lényeg: ne legyenek illúzióink, sem teljesíthetetlen elvárásaink a hímneműekkel szemben. Visszatérve a korábbi hasonlathoz, ha egy gyémánt a trágyadombon hever, nagy valószínűséggel sz*ros, de ettől még az értéke ugyanúgy hatalmas. Vagyis jobb, ha adunk egy esélyt a jelölteknek, mielőtt ítélkezünk felettük.
Azonban semmiképp se randizzunk olyannal, aki: 1. mindenkire rámászik, hiszen a szokások nehezen változnak; 2. akinek már a gondolatától is a hányinger kerülget, mert ez valószínűleg később sem fog változni; 3. akit már láttál bemenni a bőr- és nemibeteg gondozóba, vagy kijönni onnan.
Gondoljuk át jól, milyen célra szeretnénk partnert találni. Amennyiben csak párosodás a cél, nem kell, hogy szellemileg is partnerek legyetek, ha pedig az illető csak mutogatásra van szánva, akkor fontos, hogy úgy nézzen ki, mint egy igazi filmsztár, fullextraként belefér persze az is, hogy udvarias és lehengerlő legyen másokkal. A legnehezebb dolgunk akkor van, hogyha hagyományos értelemben vett kapcsolatra vágyunk, vagy esetleg elveink vannak azzal kapcsolatban, hogy megadjunk annyi tiszteletet egy férfinak, amennyit mi is elvárunk tőle.
Ha még mindig nem mondtunk le a holdfényes parkban, virágzó fák alatt tett sétákról, íme néhány tipp, melynek segítségével megóvhatjuk magunkat attól, hogy totálisan elcsesszük a véletlen által esetlegesen kínált nagy lehetőséget.
1. Az intelligens, kedves, szeretetreméltó és jó kiállású úriemberek el vannak rejtve a világ különböző zugaiban. Lehet, hogy pont egy építkezésen, a kisboltban vagy épp egy edzésen fog megjelenni az illető. Azonban elenyészően kicsi az esélye annak, hogy párunkat valamely társkereső oldalon találjuk meg, ezzel kapcsolatos tapasztalataimat lásd egy korábbi bejegyzésben.
2. NE várjuk tőle, és ne is kényszerítsük arra, hogy mindenben a kedvünkben járjon, mert a végére olyan papucs lesz belőle, hogy legfeljebb a lábunk melegítésére lesz alkalmas hűvös téli estéken, másra nemigen.
3. Ne játsszuk meg magunkat előtte már az első randin sem, jobb, ha tudja, mire szerződik...
4. Tudományosan bizonyított tény, hogy a férfiak és a nők intelligenciája között a biológiai nemük nem okoz különbséget. Bármit is tapasztalunk, ezt mindig tartsuk szem előtt. (Még akkor is, ha a párunk a fürdőszobában úgy viselkedik, mint egy lelkes rozmárbébi :D)
Ki milyen virágot szakít, olyat szagoljon, szokta mondogatni édesanyám (úgy látszik, ez a közhelyek napja). Tehát, ha mondjuk egy nagy, puha plüssmackóra emlékeztető hímneműt választottunk párunknak, ne akarjuk holmi diétákkal és edzésprogramokkal zaklatni, mivel ez az ő dolga. Azonban, ha párunk úgy néz ki, mint egy görög szobor, akkor ne csodálkozzunk, ha alvás közben úgy érezzük, hogy a Diszkoszvető szobrának mellkasára hajtottuk a fejünket. Ha szőrös típus, ne ébresszük a mellkasára és intim régióira öntött forró gyantával, ha pedig inkább csupasz, ne várjuk tőle, hogy váratlanul, végtelen szeretetünk hatására kiszőrösödjön. Ha fiatal, ártatlan fiúcskára vágytunk, ne várjuk tőle, hogy érett férfiként viselkedjen bizonyos helyzetekben, ha pedig vágyunk tárgya egy erős, határozott férfi volt, ne akarjunk belőle papucsot faragni. Egyszóval: rácáfolva a nőket érintő ostoba sztereotípiákra, viselkedjünk értelmesen és logikusan. Legyünk minden körülmények között korrektek, amennyire lehet, ám sose feledjük: nem vagyunk sem az anyja, sem a házvezetőnője, sem a személyi tanácsadója. Végül is, egy kapcsolatnak arról kellene szólnia, hogy két ember jól érzi magát együtt, nem igaz? :)
