nagyibugyi

Valahányszor felszállok a buszra, mindig eszembe jut a hajdani Érdekfeszület zenekar egyik fülbemászó kis dala. Rendkívül alpári zenekar volt, emlékszem, a szüleim mindig megkergettek a ház körül, mikor rajtakaptak, hogy hallgatom, nagymamám pedig ki akart tagadni az örökségből. Az ominózus dal arról szólt, hogy egy bizonyos Pista nevű, roppant jólnevelt fiatalembert leszúrnak a buszon. Az utolsó két sor a következőképpen hangzik: "Nem iszik már többé reggelete kávét, erre gondolj te is, mikor használod a BKV-t!" A figyelmeztetés oly hatásosra sikerült, hogy évekkel a dal rendszeres meghallgatása után is felcsengenek fülemben e szavak, valahányszor buszra vagy más tömegközlekedési eszközre szállok.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy anatómiai, etológiai és pszichológiai szempontból milyen egészségtelen és destruktív helyzettel kell szembesülnünk egy reggeli teletömött buszon. Egyesekben még annyi szociális érzék sincs, hogy megfürödjenek, vagy ha más nem, legalább használják a sziszegő szappant. Hogy ilyenek léteznek, személyes példával is alá tudom támasztani a tisztelt publikum számára. Lakik a közelünkben egy nő, vagy pontosabban nőnemű valami, aki oly mértékben tökélyre fejlesztette az antiszociális büdösséget, hogy az FBI nagy összegeket ajánl fel neki azért, hogy belépjen az USA hadseregébe, mint rendkívül pusztító biológiai fegyver. Egyelőre nem tudni, elfogadta-e az ajánlatot, ám egy biztos: ha ő felszáll az első ajtón, mi leszállunk a hátsón, és inkább megvárjuk a következő buszt.

A minap alkalmam volt együtt utazni egy ritka ostoba példányával az úgynevezett "Tini Ribi" nevezetű állatfajnak. Ezek a lények gyakorlatilag humanoidok, ám olyan alacsony intelligenciával, hogy már a retardált kategóriába sem sorolhatók. Ennek ékes bizonyítékát ezennel a tisztelt olvasó elé tárom, amennyiben elég bátor ahhoz, hogy tovább olvasson. Az általam megfigyelt példány a következő módon viselkedett: fejhangon nyávogott, hogy mennyire utálja a tömeget, miközben átnyúlt a fejemen, hogy ugyanabba a fogantyúba kapaszkodhasson, amibe a fajtársai is. Nyilván elkerülte figyelmét a másik oldalán, közvetlenül karmos mellső lába mellett elhelyezkedő kapaszkodási lehetőség. Ezek után minden kanyarban dülöngélni kezdett, mivel ennek az állatfajnak rendkívül rossz az egyensúlyérzéke, továbbá csökevényes patái nem a buszon való utazásra fejlődtek ki az evolúció során. Ezek után a megfigyelt példány felült mellém, vagy pontosabban rám, és az út további részét azzal töltötte, hogy begörbített hátát hozzám dörzsölte, miközben igyekezett hátsóját bármely elérhető testrészemnek nyomni. Ez a viselkedésminta igen különös, még magyarázatra vár, de számomra igen úgy tűnt, mintha a veséit akarná kicsit megpaskoltatni a könyökömmel. Mivel élénk érdeklődést tanúsítok más fajok iránt, igyekeztem ezt a barátságos gesztust gyakorolni rajta egészen az út végéig...

A mai napon a 22-as járaton folytattam megfigyeléseimet. Ezen a járaton mindenféle ember megtalálható, de legfőképp olyanok, akiknek semmi keresnivalójuk rajta. Az idősebbeken nem kérhetjük számon, hogy már rosszul látnak, és abban a hitben élnek, hogy ez a járat nyugdíjasok számára van fenntartva a temető és a klinikák közötti közlekedés céljából. Így hát nem csoda, ha felszállnak, utat törve maguknak a gonosz, neveletlen és bunkó fiatalok (ún. egyetemisták) között, a botjukat a lábfejemre nyomják, a szatyrukat az intim testrészeimbe, a csokor krizantémot pedig az arcomba. Gondolom, így próbálnak ártalmatlanná tenni. Ez nekik sosem sikerül ugyan, de ma délután olyan veszélyes fajt fedeztem fel, amely bizonyítottan agresszív és emberekre is veszélyes. Látszólag a Homo sapiens hímjére hasonlít, de ennyi erővel lehetne akár chupakabra is, bambán torz ábrázata miatt ugyanis lehetetlen megállapítani, vajon milyen eredetű lény, illetve azt is, hogy tisztában van-e egyáltalán saját létezésével. Agresszivitása egészen nyilvánvaló: kedvenc szórakozásának azt tekintette, hogy egy váratlan pillanatban ököllel állcsúcson vágott, majd, mikor válaszképp éppen le akartam volna tépni vállamhoz lógó genitáliáit, egy "bocs"-jellegű hangsort morogva megadta magát.

Megfigyeléseimet a jövőben is folytatni fogom, bár már semmilyen porcikám nem kívánja e kétes eredményű kutatást. Kérem a kedves olvasókat, hogy együttérzésük jeléül juttassanak el számomra némi házi pálinkát a békésebb megfigyelési módszerek érdekében. Köszönöm.