Vannak nők, akik szépnek születnek. A legtöbb nőnek azonban némi idejébe és energiájába kerül, hogy vonzónak nézzen ki. És aztán ott vagyunk mi, akiknek minden segítség kevés...
Na, hát kábé így kezdődik a kedvenc filmem, a Nőstényördög. Ha ez a film rólam szólna, akkor úgy folytatnám, hogy ott vannak azok a lányok, akiknek indokolatlanul sorozatgyilkos fejük és bokszoló orruk van (pedig esküszöm, egyszer se tört még be), képtelenek a határidők betartására és az ügyintézésre, valamint arra, hogy megkedveltessék magukat bárki mással a 70 év alattiak közül.
A fenti körülményeknek köszönhetően indokolatlanul sokat foglalkozom a külsőmmel, ami nem is lenne baj, ha ennek lenne bármi eredménye. De igazából ez azért fontos, mert egy csomó másik nőnek ez a problémája, hogy megpróbálunk valami idióta, elbaszott szépségideálnak megfelelni, ami persze nem létezik, és közben elfelejtünk boldogok lenni. Aki meg kitalál mondjuk egy másik utat, hogy ő mondjuk zenél, vagy extrémsportol, vagy bármi hasonló, arra rögtön rávetik magukat pár százan, ilyeneket vágva a fejéhez:
"A rock'n'roll nem lányoknak való! A te kezedbe fakanál kell, nem gitár!"
" Ha a motoroddal egyszer megsérülsz, utána hogy fogsz gyereket szülni?"
" Férjhez kellene már menned, vagy tán leszbikus vagy?"
Arra senki nem gondol, hogy mi van akkor, ha az ember másképp boldog, nem egy család az életcélja? Elhiszem, hogy régen még volt értelme, de hová szaporodjunk, hát el se fér már az a sok ember! Mi van akkor, ha nem akarok férjhez menni, levágatni a hajamat, minden nap mások ízléséhez igazodva főzni, koszos gatyákat mosni, teherbe esni, szülni, elhízni, megcsalva lenni, sírni, éjjel egyedül várni, veszekedni, megbocsájtani, unalmasan szexelni, külön aludni, beletörődni és elviselni, tévét nézni, szatyrokat cipelni? Elhiszem, hogy nem csak ez lehet a kimenetele a dolgoknak, de akkor miért csak ezt látom szinte mindenhol?
És vajon ki találta ki, hogy egy nő csak hosszú, szőke hajjal, nagy mellekkel, darázsderékkal és egy buta, ámde a pasikat lábtörlőként kezelő picsaként lehet szép és jó? Biztos valami papucslelkű nyomorék lehetett, de végső soron nem fontos. Vajon egy nő nem nő többé, ha kicsit ducibb, mint egy Barbi-baba? Az én anyukám is duci, méghozzá azért, mert császármetszése volt, amit nagyon csúnyán csinált meg valami doktori címet kapott hentes. Szóval most azért molett, mert engem a világra hozott, de én meg egész életemben csak piszkáltam, hogy miért nem törődik többet magával, amikor meg persze egész végig csak velünk törődött. Nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne megmondani, hogy ki hogy legyen boldog. Ha valakinek az a jó, hogy főzzön a családnak, hármunknak hat félét, gondoskodjon rólunk, összetartson minket meg ilyesmi, az ugyanúgy tiszteletreméltó, hiszen ha valakinek ez a vágya, akkor miért ne tehetné? Ez is egy életcél, és nem mondhatjuk, hogy mennyire patriarchális, meg szexista, vagy akármi.
Az viszont fontos, hogy mindent azért kell csinálni, mert mi azt akarjuk, mi azt élvezzük, nekünk attól jobb lesz. Például az egészséges életmódot, vagy a sportolást, vagy a sminkelést, vagy bármi mást sosem szabad azért tenni, hogy másoknak jobban megfeleljünk, vagy hogy jobban szeressenek, mert nem fognak. Inkább kevésbé, és még ki is használnak a tetejébe.
Most, hogy Coelho szintű bölcsességeim véget érnek, lenne még egy üzenetem néhány exem számára, meg olyan embereknek, akikkel még odáig se jutottunk el, hogy az exeim legyenek. Én egy csodálatos nő vagyok, a ti véleményetek ebben nem számít, mert idióták és töketlen papucsok vagytok, és bekaphatjátok! De örülök, hogy megismerhettelek titeket, mert legalább van kin röhögni! Na csókszi :)
