Igen, így van, néha én is belefáradok abba, hogy egész nap szexista tartalmak után vadásszak az interneten, majd habzó szájjal ugorjak neki (virtuálisan) a nagy nehezen felkutatott, meglepően alacsony IQ-ról tanúbizonyságot tevő hímneműek torkának. (Mert ugye nyilvánvalóan ebből áll az életem... ja, igen, meg abból, hogy nagyon sajnálom magam, amiért nincs pasim, és mert csúnya vagyok.)
De persze vannak ezek a másmilyen napok. Ilyenkor felkelek, és érzem, hogy már ebben a pillanatban elvesztettem a harcot a természet ellen. Kinyitom tehát a kis fiókomat, és előtúrok valami nagyon kicsit és nagyon csipkéset az automata erényövvel felszerelt nagyibugyik alól, aztán fél óráig kenegetem magam a tükör előtt seggpucéran valami émelyítő illatú kencével. Újabb fél óra leforgása alatt megfésülködök, közben konstatálom, hogy nagyon szép a hajam, majd felrántok egy cicanadrágot, meg egy felsőt, és kivonulok a konyhába főzni. Közben mindenféle nyálas diszkópop förmedvényeket hallgatok, amikre a mai fiatalság bulizik, a lábamra pedig kerítek egy strasszköves tűsarkút, mert 10 centivel magasabban már nem csap az arcomra a forró olaj, és amíg csak állni kell benne a tűzhely előtt, addig minimális az esélye annak is, hogy ráesek a csinos hátsó felemre.
Aztán este nézek valami vicces romantikus filmet, pakolással az arcomon, majd kilakkozom a lábkörmömet és álomba szenderülök... Másnap pedig farmerban, bakancsban, melltartó nélkül és flanelingben, újult erővel kezdem az acsarkodást a lányokra, akik magassarkút hordanak, és a srácokra, akiknek ez bejön.
Most némiképp komolyra fordítva a szót: ha valaki olvas külföldi feminista portálokat rendszeresen, és nem a magyar komondortartó politikusok nyilatkozataiból szedte össze minden tudását a feminizmusról, vagy úgy egyáltalán a nőiségről (mert hiszem, hogy ez a kettő egyébként egy és ugyanaz a dolog), az tudhatja, hogy ez az egész nem a melltartóégetésről szól, vagy arról, hogy ne fessük ki magunkat és ne hordjunk magassarkú cipőt. Annál inkább élteti a feminizmus a toleranciát embertársainkkal szemben: egy olyan nő, akinek az a vágya, hogy háziasszony és főállású anya legyen, és ezt a hivatását teljes szívvel és odaadással végzi, éppúgy lehet feminista, mint egy női űrhajós, vagy kommandós, vagy akár blogoló bölcsészhallgató. Attól még, hogy valaki megnéz egy valóságshow-t, vagy neadjisten Nicki Minajra kevergeti a salátaszószt, nem kell leírni buta libának, aki a férfiak világának kiszolgálója. Mindegy, mit csinálsz, járhatsz szoliba, kondiba, manikűröshöz, festetheted a hajad és legyantáztathatod az összes szőrödet, vagy lehetsz egy focicsapat tagja rövidre nyírt hajjal, smink nélkül, a lényeg, hogy jól érezd magad függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. És ez a legnehezebb - függetleníteni magunkat mások véleményétől. A legtöbb nőnek ez sohasem sikerül: ők azok, akik "belekényszerülnek" egy rossz házasságba, akik olyan munkát végeznek, amit nem szeretnek, akiket kihasználnak a családtagjaik és az ismerőseik. Igen, a boldogsághoz az kell, hogy az ember baromira leszarja azt is, ha mások nem hisznek benne, kigúnyolják, piszkálják - még akkor is, ha ezek pont olyan emberek, akiket kedvel, és szeretne nekik megfelelni, sőt, igazából le akarja nyűgözni őket.
Hát, ezt köszönhetem én ennek a blognak. És jöhetnek miniszoknyás, magassarkús napok, vagy farmergatyás, tornacipős napok, ébredhetek ágyban, sátorban, matracon, napsütésre vagy esőre... ha már egy olyan lány van, aki egy kicsivel is boldogabb lett a szavaim hatására, azt mondom, megérte :)
