Na, úgy döntöttem, írok listát, MEGINT, mert abban jó vagyok. Nem másról fog szólni ez a kis gyűjtemény, hanem az olyan kis idegesítő, gonosz vackokról, amik folyamatosan mérgezik a mindennapjainkat. És, hogy ne csak kritizáljak mindig, egyszerű, semmibe nem kerülő, könnyen megvalósítható alternatívákat javasolok a hétköznapok szebbé tételére :) Kezdjük tehát a vérlázító baromságok sorát!
1. Amikor a buszon nem adják át a helyet az időseknek.
Igen, jól olvastad, egy 23 éves, tespedt seggű, halálosan lusta egyetemista lány panaszkodik erre... Az van, hogy 70 felett az ember nem megy el buszozni csak úgy, legfeljebb ha muszáj: enni kell, orvoshoz járni kell, a temető meg olyan, mint nekünk a facebook. Képzeld el, hogy mindened fáj, alig van pénzed, senki nem megy el neked kajáért és gyógyszerért, és minden barátod meg a szerelmed is meghalt már. Na, ugye, hogy nem is olyan laza nyugdíjasnak lenni? Még ha néha morcosak is és nyomják a "hátezekamaifiatalok" dumát, könnyen változik a véleményük. Elég egy mosoly meg egy segítő kéz. Beszélgetni velük meg olyan, mint egy nagyon érdekes interaktív hangoskönyv, simán megéri az átadott helyet.
2. Amikor pasik cöcögnek, cuppognak, füttyögnek és más undorító hangokat adnak egy nőre.
Ezt külföldön úgy hívják, hogy "catcalling", nálunk inkább a kutyákra asszociálnak róla - a lényeg, hogy ez NEM egy csajozós módszer. Ez arra jó, hogy kiderül belőle: a pasi egy iszonyatos trokhár csöves bunkó. Ilyenkor a finom nőiesség fegyverével kell élni, visszafordulni hozzá, bevágni az 5 éves korunk óta nem gyakorolt legvisszataszítóbb grimaszt és eltorzult, reszelős, vasorrú bábás hangon megkérdezni: "Nekem cuppogsz cukifiú?" (Biztos vagyok benne, hogy ez hatásos, csak az a helyzet, hogy nekem nem szoktak cuppogni meg füttyögni... korábban már tárgyalt okokból kifolyólag.)
3. Amikor a felnőttek hazudnak a gyerekeiknek.
...és ráadásul ilyen hatalmas idiótaságokat, teljesen ok nélkül. Példa: egyszer mentem a metróval, és ki volt festve a körmöm feketére. Egy kislány megkérdezte az anyukáját, hogy mi van a körmömmel, ő meg azt felelte, hogy biztos ráütöttem kalapáccsal. (Igen, mind a tízre, gratulálok...) Vagy, amikor meghal a kedvenc háziállat, és a szülők hoznak helyette egy másikat, és azt mondják, hogy "újraélesztették". Persze a gyerek tudni fogja, hogy valami nem stimmel és akkor tinikorban majd a kedves szülők ihatják a levét, mert vissza fogják kapni a kamuáradatot. A gyerekeket amúgy sem kell hülyének nézni, tisztában vannak egy csomó dologgal, például azzal, hogy mi az a halál, vagy a szerelem, vagy a hűtlenség. Sokszor még a szexre is rájönnek, vagy hallják valakitől, meglátják a tévében stb. Ha terelünk és kamuzunk, azzal teszünk csak igazán rosszat.
4. Amikor a felnőttek nem képesek bocsánatot kérni a gyerekektől.
Pedig fordított esetben elvárják, üvöltöznek és balhéznak, ha a gyerek "tiszteletlen" velük. Aztán csinálnak ők is valami igazságtalan hülyeséget a gyerek kárára, a gyerek erre megsértődik, ők meg mennek magyarázkodni, meg viszik neki a csokit, csak egyre nem képesek: hogy bocsánatot kérjenek. Hogy bevallják, hogy ők is néha (gyakran) elcseszik a dolgokat. A tiszteletet ők megkövetelik, de nem adják meg, mert azt hiszik, hogy a gyerek az valami alacsonyabbrendű lény (hülyének nézés level 82). Az ilyen hozzáállású embereknek nem javasolnám a családalapítást, amennyiben pedig mégis megtörtént... változni sosem késő.
5. Amikor egy párkapcsolatban az egyik fél mindig "jobban tudja".
Szegény papucs fiúk és semmibe nézett, kihasznált lányok. Vajon mi vitte rá őket, hogy egy soha le nem álló hisztigép mellett éljék a mindennapjaikat? Látok én mindenfélét, beteges féltékenységet, lelki terrort, önsajnáltatást, fenyegetőzést stb. Ezeknek az embereknek csak azért kell valaki, hogy a saját kezeletlen belső frusztrációjukat másokon töltsék ki, ahelyett, hogy szembenéznének velük. Persze a leggyávább emberek mutatják magukat a legkeményebbnek, de aztán elkezdik sajnáltatni magukat, és néha a párjuk fejéhez vágják, hogy mennyire nem tesz semmit a kapcsolatukért, vagy hogy biztosan másra vetett már szemet, netán azt, hogy hazudik. A megoldás egyszerű: baromira le kell lépni! Kár, hogy ez sajnos nem mindenkinek sikerül, így változnak át a vidám, vicces, kedves cimboráink jól idomított, engedelmes háziállattá...
6. Amikor azt hirdetik, hogy mindenkinek egyformának (vékonynak és izmosnak) kell lennie.
A sport és az egészséges életmód baromira jó dolgok, de nem biztos, hogy mindenáron rá kell erőltetni másokra. És vannak azok az emberek, akik alkatilag képtelenek a fogyásra, mert felborult mondjuk a hormonháztartásuk, vagy csak olyan alkatúak. Az egyik legidiótább tévhit, hogy azért hízik el valaki, mert egész nap csipszet meg csokit zabál a tévé előtt ülve (persze nyilván van ilyen is), és ha salátát rágcsál meg egész nap edz, akkor attól lefogy és boldogabb ember lesz belőle. Ugyanez persze fordított esetben is igaz, amikor valaki "túl vékony". Lehet, hogy komoly problémák állnak a háttérben, pl. evészavar, amit komoly trauma okozott. Nem kell sajnálkozni meg fújolni. Persze az ember legnagyobb ellensége a lustaság - vagy inkább a gyávaság, amikor nem merünk küzdeni, változni. Ettől függetlenül ismerek jópár olyan embert, akik nem tehetnek arról, hogy a testtömegindexük nem a "normál" kategóriában van és attól még ők ugyanúgy szépek, helyesek, vonzók. Igazság szerint nekem eléggé bejönnek a mackósabb pasik, hiszen egy férfinak elég, ha egy helyen kemény...
7. Amikor mindenféle eljegyzéses videót posztolnak a fészbukon - kábé kilencmillió alkalommal.
Sajnálom, nem fog meghatni, hogy valaki ismerősének a haverjának az unokaöccse megkérte a barátnője kezét. Oké, tök jó, romantikus meg minden, legyenek boldogok. De hogy az egész üzenőfal azzal legyen tele... És az sem vigasztal, hogy tolószékben ülők is tökéletes boldogságban házasodnak meg életük szerelmével, mert én meg itt vagyok evolúciós szempontból különösebb hátráltató tényező nélkül (vagy a szülőkkel élés annak számít?), és nemhogy a kezemet nem kéri meg senki, de még kutyám, macskám, sőt, egy nyomorult fikuszom sincs. Szóval leszarom mások nyáladzását, meg a naplementében, tengerparton pózolós képeket, mert egy megkeseredett vénkisasszony vagyok. Bocsi, ez van :D
8. Amikor valakinek az a hobbija, hogy másokat piszkáljon.
Azt hinnéd, ez a szindróma 80 éves kor fölött, világháborús traumák és szenilitás hatására kezdődik. Hát nem! Legtöbbször noname, tehetségtelen, ám annál önérzetesebb "művészeknél" jön elő, akár a tinédzserkor végén, a húszas évek elején. Gyakran irigység és/vagy szexuális frusztráció is közbejátszik. Ez a viselkedésmód az óvodában történő hajhúzgálás felnőttkori változatának is tekinthető, legegyszerűbben kezelni pofánröhögés+tökönrúgás kombóval lehet, bár a hideg víz vagy sörital az illető arcába való applikálása is vezethet eredményekhez. Az ő megnyilatkozásaikat soha, semmilyen körülmények között nem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha sokan vannak és nagyon meggyőzőek. Egy előnyük mindenképp van: néhány év múlva jót lehet röhögni rajtuk, amikor hozzánk jelentkeznek álláshirdetésre.
