Na, így a szerencsétlenség napján (szerintem mára már ért is elég, szóval most akár valami jó is jöhet) gondoltam, gyorsan összedobok egy bejegyzést az elmúlt évemről, arra az esetre, ha idén már nem érnék rá blogolni. Ez inkább személyes lesz, szóval azzal fogok kérkedni végig, hogy milyen király vagyok, és akit ez zavar, az most hagyja is abba az olvasást. ;)

A szilveszterem az eddigi legpocsékabb volt, két helyen is voltam, az egyik buliban a Mellbimbós Köcsög hódított, a másikban pedig egy srác, akiről nem szeretnék beszélni. De legalább az egyik legjobb barátnőm leöntötte az összes cuccát franciasalátával, és ezen szétröhögtem magam, főleg, mikor meglátta a zöldségdarabokat a sapkájában. Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy megmaradt fehérbor mosolyog rám, úgyhogy nyilván nem kezdtem józanul az új évet.

Január elején publikálták a verseimet, ami elég menő, bár azóta nem mertem újabbakat küldeni, de legalább dolgozom rajtuk. Elhatároztam, hogy megpróbálom összeszedni magam az ivás-cigizés-szerelmibánat rendkívül felemelő Bermuda-háromszögéből, úgyhogy elkezdtem kevesebbet inni és eljárni. A tanulás nem ment valami jól, eléggé alulmúltam magam, és ez a szakdolgozatomon is meglátszott, de a folyamatos rehab-életérzés mellett is sikerült elvégeznem az egyetemet, és ötösre államvizsgáznom. Persze az adminisztrációs része maga volt a halál, de a lényeg, hogy egy röpke hét alatt sikerült megoldanom...

A nyár nem indult felhőtlenül, a diplomaosztóm előtti napon eltemettük nagypapámat - ez volt az első ilyen közeli találkozásom a halállal. Azt hiszem, egész jól viseltem, de bővebben ezt nem szeretném részletezni.

A cigizést is abbahagytam június elején, így már több, mint fél éve füstmentes vagyok, kevés alkoholt fogyasztok, egészségesen táplálkozom és egész elfogadható mennyiségben edzek. Ez mondjuk meg is látszik, egyik ismerősöm konstatálta, hogy szerinte 10 kilót fogytam (közben meg egyet se, csak átrendeződtek kissé a dolgok).

Felvettek mesterszakra, úgyhogy folytattam a tanulást, és egyre jobban élvezem is. Sokan a régi csapatból csúsznak egy évet, vagy alapképzés után máshol folytatják, és őket eléggé hiányolom, de az új csoportomat nagyon megszerettem, egész tűrhetően összerázódtunk így félév végére. A suli meglehetősen kemény, főleg így a vége felé, de legalább érzem, hogy dolgozok (vagyis most pont nem, mert ellustálkodtam a napot, de holnap már kénytelen leszek valamit csinálni)...

Egész évben baromira idegesített, hogy mindenki a pasizással piszkált, vagyis a szomszédasszonytól kezdve a rokonokon át minden olyan ember, akinek semmi köze nem lenne a magánéletemhez, egyfolytában azzal piszkált, hogy mikor lesz már komoly kapcsolatom, mikor megyek férjhez (WTF?) meg ilyenek. Egész évben egy darab kavarásom volt mindössze, annak se volt semmi értelme, de könyörgöm, 23 évesen hova menjek még férjhez?! :D Csak azért nem fogok összeszedni valami csövest, hogy elmondhassam, hogy nem vagyok szingli... Egyébként is már teljesen megszoktam, sőt, kezdtem élvezni az egyedüllétet. Bár, mint tudjuk, a szőke herceg fehér lovon pont az ilyen helyzetekben szokott felbukkanni... :D

Az év legjobb bulijai Pali lakásavatója, az augusztus 20-a és a halloweeni házibulim voltak, ezeken kívül nem is nagyon voltam sehol, leszámítva persze az elmaradhatatlan csajos estéket a barátnőkkel, amik 15 éves korunk óta mindig ugyanolyan csodásak. :)

Persze volt itt még mindenféle, házfelújítás, új bakancs, új kabát, új frizura, adventi naptár, borozás, teázás, kritikaírás, életem első 1,5 órás előadása, nudista strand, őrületes mértékű sütikészítés és még sok minden... De ezeket már kihagyom, az túl személyes lenne, szóval ennyit mára... :D

Minden kedves blogolvasónak boldog ünnepeket és nem túl másnaposan induló új évet kívánok! :)