Nos, kedves olvasóim - áh, mindegy, tudom, hogy erre már a madár se jár, de azért próbálok összerakni valami értelmeset. A mai bejegyzésben szokásomhoz híven ismét szegény férfiakat fogom szapulni.... vagyis nem, mégsem. Sosem tettem - nem sok olyat ismerek ugyanis, aki egyáltalán belefér ebbe a kategóriába. Aki hímsoviniszta vicceket nyomat és a szórakozóhelyen váratlanul letapiz, az nem férfi, hanem egy pöcs. Aki megveri a barátnőjét/feleségét, az nem férfi, hanem egy undorító féreg. Aki félrelép, kurvázik és szexuális eszköznek tekint, az nem férfi, hanem egy disznó. Aki pedig éretlenül viselkedik, kislányokkal kavar és megijed egy erős nőtől, szintén nem férfi, hanem kisfiú - és oké, hogy kedvesek, meg szeretjük őket, de ettől még nem lesznek alkalmasak normális kapcsolatra.
Szóval az igazi férfiak nagyjából olyanok nekem, mint mondjuk a tapír. Ritkán látom őket, akkor is csak messziről, és ha megpróbálom megsimogatni, a gondozója rám kiabál. Pedig jó lenne egy itthonra is, mert olyan aranyosak, etetném és szeretgetném, dehát... ez van. :)
Szóval, a sok kisfiúval körülvéve úgy érzem magam, mint akinek lejárt a szavatossága. Ők lazán hajkurásszák a tinilányokat, én meg szemránckrémmel kenegetem magam lefekvés előtt, és azon gondolkozom, vajon hol rontottam el. Mikor én voltam tini, akkor sem tetszettem sosem azoknak a srácoknak, akik nekem tetszettek. Volt például egy hatalmas nagy szerelmem, aki helyes is volt, vonzó, értelmes és nagyon-nagyon művelt. Ő pedig, legnagyobb meglepetésemre, folyamatosan olyan lányokkal jött össze, akik látványosan és rendkívül befolyásolhatóak, és mondjuk ki: szörnyen buták voltak. Soha nem is értettem, hogy vajon ők mivel vívták ki ennek a srácnak az érdeklődését, hacsaknem azzal, hogy szétteszik neki a lábukat.
Aztán később rájöttem, hogy á, a szextől még soha senki nem lett szerelmes (ahem, tapasztalat)... Az a baj a pasikkal, hogy nem nézik magukat semmibe, és nem képesek együtt lenni egy olyan nővel, aki esetleg jobban tud valamit náluk. Erre a helyzetre a következőképp reagálnak a párkapcsolatban: 1. papuccsá válnak, 2. hisztiznek, 3. megpróbálják teljesen tönkretenni a nő önbizalmát, 4. az eddigiek valamely variációja avagy kombinációja.
Ám leginkább, az ilyen helyzeteket elkerülendő, úgy menekülnek az erős, határozott és intelligens nők elől, mint a futótűztől. Valószínűleg azért, mert nincs semmi önbizalmuk, máskülönben miért lennének ennyire rábukva a tapasztalatlan és könnyen átverhető, esetleg alapvetően butácska kislányokra? Egyszóval, félnek. Hát gratulálok, fiúk, azt hittem, a sok tesztoszteron, amitől alapból szőrösek és büdösek lesztek, legalább egy kicsit bátrabbá tesz! Most komolyan, képesek vagytok megijedni egy 160 centis, 50 kilós lánytól, akinek egy picit éles a nyelve?
És akkor ezek után képesek reklamálni, hogy jaj, szegény fiúknak belépődíjat kell fizetni a szórakozóhelyekre. Szerintem azért van a lányoknak ingyen a belépés, mert ha még pénzt is kérnének azért, hogy mi egész este a kulturálatlan faszlengetőket kerülgessük és próbáljuk elkerülni, hogy beginázzanak, az már igencsak igazságtalan volna. Akarva-akaratlanul is kerül majd valaki, aki kurvaként kezel, csak mert lánynak születtem, amiről nem tehetek ugyebár, de ha már annak néz, akkor bizony fizesse is meg az árát. Bónusz ajándékként pedig kap tőlem egy büdös nagy pofont. Elhiszem, hogy senki nem akar már úriember módjára viselkedni, mert az olyan rettenetesen megerőltető és igazságtalan, de aki nem viselkedik lovagiasan, az ne várjon királykisasszonyt. Persze, ha lenne olyan szórakozóhely, ahol kulturált férfiak vannak és nem hányják le tánc közben a cipőmet, és a hátsómat sem tapizzák le, akkor szívesen kifizetném érte a belépőt. De mivel sajnos ez egyelőre utópia...
Szóval ez van. Lejárt a szavatossági időm, mert már nem vagyok szexi tinilányka, akinek elég, ha vesznek egy sört vagy belájkolják a pózer tükörbenfotózott képeit a fészbukon, és máris "szerelmes" és meg lehet kettyinteni. Már nem lehet elkápráztatni alapvető történelmi, filozófiai vagy akármilyen jellegű elméletekkel, mert már megtanultam őket az érettségire. Nem vágom hanyatt magam egy drága autótól vagy attól, hogy a srácnak a szülei vettek egy lakást a segge alá. Nem lehet megvenni egy vacsora meg egy csokor virág árával (nem mintha bárki is próbálkozna). Anti-aging krémeket használok, nem járok bulizni, bluest hallgatok és szeretem az olivabogyót. Nem tudom, mi lesz a következő, majd valami martinis koktélt fogok kortyolgatni? Remélem, nem, mert igazán utálom a martinit.
