Attól, hogy a csomagolás ronda, az ajándék még lehet jó. A férfiak szerint. Mi, nők azonban szeretünk adni arra, hogy a csomagolás legalább nézzen ki valahogy - nemcsak ajándékozásnál, hanem átvitt értelemben is, az öltözködésre is komoly gondot fordítunk. Vagy legalábbis megnézzük, hogy mit veszünk fel.
És akár beismerik, akár nem, ezt bizony a férfiak is megnézik. Mert mit érdekli őket, hogy háromdiplomás, öt nyelven beszélő, nemzetközileg elismert zseniális tudós vagy, ha mondjuk nagyibugyiban és hosszúszoknyában mászkálsz? Viszont akármilyen buta és lehetetlen csajt minimum megnéznek, ha mellkidobós felsőben és tapadós cicanadrágban rázza magát. Jó, a nagyon lehetetleneket azért az értelmesebbje elkerüli, de ettől függetlenül egy slampos nőnek gyakorlatilag nincs esélye arra, hogy egy valamirevaló férfi ismeretlenül megkörnyékezze. Ez van. Nem mintha kicsit is csinosan öltözködnék, vagy bármi... talán részben ez az oka, hogy főleg vállalhatatlan lelkinyomorékok találnak meg (tudjátok, az a fajta, amelyik minden nőneműnél bepróbálkozik, mert már annyira mindegy neki).
Tehát nem vagyok divatszakértő, és egy szakadt farmeros, kinyúlt pólós srác már bőven jó nálam (csak büdös ne legyen), viszont egyetlen dologra nagyon háklis vagyok, és ez nem más, mint az alsónemű. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni ugyanis, hogy miért nem tudnak a férfiak évente kb 10 percet rászánni az életükből arra, hogy normális alsógatyájuk legyen? Nem kell méregdrágát meg puccosat venni, és az se baj, ha több darab egyforma. Sőt, felőlem akár mindegyik lehet egyforma, ha naponta lecseréli! Lényeg, hogyha levetkőzik, akkor ne a röhögőgörcs kapjon már el...
Egy férfi életében 2 korszak van: az egyik, amikor még az anyukája veszi a gatyáit, a másik, amikor a barátnője/felesége. Az, hogy elmegy és mondjuk megveszi magának, rejtélyes okokból még soha, egyetlen pasinak sem jutott az eszébe. A legtöbbjük még a saját méretét sem tudja! (Mármint az alsóneműje méretét.)
Pedig igazán nem nagy dolog, meg kell jegyezni egy számot (anyukád tudja), bemenni egy boltba, nagyjából 3-5 perc alatt kiválasztani egy tűrhető kinézetű darabot, kivenni a megfelelő méretűt, fizetni, majd boldogan távozni. Ezért a komoly erőfeszítést nem igénylő és rövid idő alatt véghez vihető dicső tettért pedig komoly elismerést lehet bezsebelni a hölgyek körében. Ez ugyanis az igazi önálló férfi ismérve - nem kell saját lakás, az se baj, ha az anyukáddal élsz és a főzőtudományod kimerül a filteres tea-konyhakész rizs-tükörtojás triójában, és az is jó, ha busszal jársz, csak vedd meg magadnak a gatyádat. (Érdekes, hogy a cipőt, pólót, pulcsit, nadrágot stb mindig maguknak választják ki a férfiak, mert azt fel kell próbálni, meg mert az nekik sem mindegy, hogy mit látnak belőlük az utcán. Akkor miért mindegy, hogy hogy néz ki a kisgatya? Hiszen azt pont azok a személyek látják, akiknek a legfontosabb a véleménye - a csajok, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültek meg a legjobb haverok az öltözőben.)
Interjúalanyom (mert ugye nem légből kapom ám a dolgokat, hanem megkérdezek egy pasit), egy bevállalós szabadbölcsész srác elmesélte, hogy az alsónadrágokkal kapcsolatos ízlést a középiskolai tornaórák során elkerülhetetlen fiúöltözős élmények befolyásolják. (Szóval a pasik képesek elmagyarázni az anyukájuknak, hogy milyen gatyát szeretnének, ahelyett, hogy elmennének, és levennék maguk a polcról.) A kamaszkor kezdetének pontos indikátora az az időpont, amikor a kissrác közli az anyukájával, hogy már ciki a fecske, és bokszeralsót szeretne, úgyhogy anyuka gyorsan szalad és vesz egy tízes pakkot, mert különben szegény kisfiát kigúnyolják a többiek. Akinek ilyen világi hívságokkal nem törődnek a szülei, annak pedig nehéz kamaszkora lesz... (És általában még ekkor sem jut az eszébe, hogy beszaladjon egy kínaiba és a zsebpénzéből vegyen egy olyan gatyát, amilyet szeretne.)
Ezek után valamelyik gyereknek egy vicces kedvű rokon vesz egy olyan gatyát, amin kamatyoló állatfigurák vannak, és ezzel elindul a lavina. A liberálisabb felfogású szülőkkel rendelkező fiatal hímek ugyanis probléma nélkül tudják majd követni ezt a trendet, a konzervatív családba születettek azonban kénytelenek beérni a teljesen szexmentes kismackós darabokkal. Így hát egy férfi alsóneműjéből nemcsak az édesanyja ízlésére lehet következtetni, hanem a család erkölcsi értékrendjére is. Na meg persze arra, hogy a család mennyire igényes, hiszen ha az anyuka hagyja a fiát szakadt, elszürkült alsókban mászkálni, akkor egészen biztos, hogy a fiú nem szokott porszívózni még kéthetente sem, illetve, hogy a vécéhasználata sem lesz kifogástalan. Az ilyen egyedeket a nők jórészt elkerülik, mert rossz mintát hoznak otthonról, ezáltal idomíthatatlanok és életképtelenek.
Persze egy pasinak egy hétre való gatya bőséggel elég, nem szabad tőlük azt várni, hogy úgy tele legyen rakva a fehérneműs szekrényük, mint a miénk. Ugyanúgy, ahogy elég nekik két pár cipő, maximum egy-két nadrág és egy pulóver - a férfi nem díszállat ugyanis, és ez így van jól. (Nem mintha a nők azok lennének, ám ez a pasik nagy többségében sajnos még nem tudatosult.)
Azonban még mindig nem találtam meg a választ arra, hogy miért nem veszik meg maguknak a gatyájukat. Gondolom, azért, mert az anyukájuk elkényezteti őket azzal, hogy megveszi nekik, még azután is, hogy elköltöztek otthonról (ilyenkor a gatya az inggel és a pizsamával együtt karácsonyi és szülinapi ajándéknak álcázva jut el a férfiakhoz). Tutyimutyiságukat látva pedig a barátnőkből is előjön az anyai ösztön, és inkább ők is megveszik az alsóneműt életük párjának - gondolom, nem bízunk abban, hogy erre önmaguktól is képesek, hiszen ha azok lennének, nem az anyjuk vásárolna be nekik, igaz?
Megkérdeztem ezzel kapcsolatban az én anyukámat is. Szerinte egyszerűen csak lusták.
Kedves fiúk! Szerintem meg tudjátok csinálni!
Segítségül íme, egy rövid
Vásárlási Útmutató
1. Kérdezzétek meg a méreteteket anyukátoktól, és jegyezzétek meg, vagy írjátok fel. Azt is érdemes megkérdezni, hogy hol szokta megejteni a vásárlást.
2. Ha kellemetlennek találod, hogy egyedül menj, kérd meg az anyukádat, hogy kísérjen el. Ez sokkal cikibb, mint egyedül, főleg, ha a boltos néni a kasszánál elkezd méregetni, majd felrikolt: "Mucikám, de nagy már a kisfiad! Hogy vagy, aranybogár? Jöttél segíteni melltartót venni a mamának?" - Ha egyedül mész, senki nem fog felismerni, aki már évek óta nem látott. De mehetsz például a lánytesóddal, barátnőddel, nőnemű cimboráddal is, ha nem jönnek vele a barátnői. Vagy akár egy haveroddal is, ha jól esik. Mi, lányok is együtt mászkálunk bugyiboltba, ti pedig biztos jól elröhögnétek magatoknak. Vagy egy bevásárlóközpontban is megejthető a dolog, ott is árulnak fehérneműt, alibiként pedig segíthetsz a családi bevásárlásban.
Viszont akkor is menő, ha egy pasi képes egyedül bemenni a fehérneműboltba, és megvenni magának, amit kell. Sőt, akár a barátnődnek is megveheted, amit szívesen látnál rajta (ehhez nem árt tudni az ő méretét).
3. A megfelelő méreten kívül a fazon is fontos. A fehérneműboltokban általában az árut fel lehet próbálni (semmiképp sem pucéran, ezért egy tapadós alsóban érdemes odaérkezni). A túl bő gatyák nem valami szexisek, és egyébként nem is egészségesek. A némiképp teshezállóbb fazonok jobban is néznek ki, és ha sportolsz, mindenképp olyat vegyél, mert egészségtelen, és gondolom kényelmetlen is, ha nem marad a helyén, aminek kell. A túl szoros persze szintén nem jó, szóval tényleg nem árt, ha felpróbálod, vagy legalább kibontva megnézed, hogy vajon jó-e.
4. A színekkel, mintákkal kapcsolatban a férfiak többségének abszolút semmi divatérzéke nincs. Ha nincs egy meleg barátod vagy bevállalós barátnőd, aki elkísér vásárolni és tanácsot ad, a következő alapszabályokat érdemes betartani: Az egyszínű gatya mindig jó, a harsány vagy "vicces" mintákat érdemes kerülni (csíkos, kockás, ilyesmi belefér). A világos bőrűeknek nagyon jól állnak a sötétebb színek, a sötét bőrűeknek inkább a világosak - ez kontrasztot teremt, de igazából egy fekete alsóval nem lehet mellélőni. A fehér nagyon kényes szín, elszürkül, besárgul (főleg ha magadra mosol), így javaslom a következő színeket: fekete, sötétkék, szürke. Ezekkel tényleg nincs baj. A piros és a bordó, sőt akár a zöld is jól tudnak kinézni, a neonszíneket kerülni érdemes. Isten ments egy világító narancssárga alsógatyától! (Kis extra tipp: onnan fogod tudni, hogy melyik szín áll jól neked, hogy mondjuk odapróbálod a bőrödhöz, és ránézel, és kellemes. Ha ránézésre is idegesítő, akkor az a szín bizony nem áll jól. Vagy, ha van olyan inged/pólód, amire már mondták, hogy jól áll, akkor egy hasonló színű gatyára érdemes vadászni.)
5. Összegzésképp: nem kell semmi nagyon vad, nem kell elrugaszkodni a kényelemtől és a praktikumtól. Se nagyon tapadós, se nagyon bő ne legyen a gatyád. Ja, igen, majd' elfelejtettem! Az anyag! Ne legyen műszálas, mert az izzaszt és szintén nem egészséges. Ezt tapintással lehet letesztelni: ha olyan érzés megfogni a gatyát, mint a nagypapád szivárványos csíkos szatyrát, akkor ne vedd meg. Nem kell nagyon márkás vagy drága, az olcsóbb fajták is sokáig bírják. Ha látod, hogy kifakult, lyukas, stb. akkor inkább szabadulj meg tőle és vegyél újat.
Sok sikert a vásárláshoz!
Motivációként pedig gondolj arra, hogy milyen lenne, ha a barátnőd is az anyukája által választott kisvirágos rózsaszín nagyibugyiban parádézna előtted, nem pedig azokban a szexi csipkés tangákban, amiket bizony ő maga vásárolt teljesen egyedül.
